Scholtz Kornél dr.: Gyakorlati szemészet orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1918)
A szembetegek megvizsgálása
18 téka felerészébe esik, fenekén az inhártyának a látóidegrostoktól átfúrt része, az ú. n. lamina cribrosa igen jól felismerhető a hófehér alapon mutatkozó elmosódott határú szürkés foltokról (12. ábra). A látóidegfőből kilépő verő- és gyűjtőér a kilépési helyen vagy annak közelében rendesen fel és aláfelé irányuló ágakra oszlik, amelyeknek további elágazódásai behálózzák az egész ideghártyát. Az ideghártya erei végerek, sem egymással, sem más érrendszerrel nem közlekednek. A sárga folt környékén nagyobb retináiig erek nincsenek ; 11. ábra. (Fachs) Az ép látóidegfő képe és hosszmenete, a artéria, v vena, c és d között van a sklerális gyűrű, mellette d-nél a sötét chorioidealis gyűrű, r retina, eh chorioidea, sí a sclera belső, so külső rostjai. A látóidegrostok (n) között kötőszövetes septumok (se) vannak. Az ideget borító lágy hüvely p és az arachnoidea ar között a subarachnoidealis ür sa, ar arachnoidea és a kemény hüvely (du) között a subduralis ür sd van; b értölcsér. (L, v látóideg anatómiáját is.) az ideghártyának ez a része jórészben az érhártya felől táplálkozik. Az erek belépési helyén néha lüktetés — pulsatio — is észlelhető. A gyűjtő- erek azon a helyen pulzálhatnak, ahol a retina síkjába való áthajlásukkor könyökbe töretnek. Ennek az az oka, hogy a systole alatt a szem ütőereibe tóduló nagyobb vérmennyiség a szem belső nyomását annyira felfokozhatja, hogy emiatt a gyűjtőerek megtöretésük helyén összeszorulnak és csak az összeszorulás mögött felgyűlő vér nyomására tágulnak ismét ki. A vénás pulsus minden szemen előidézhető, ha tükrözés közben ujjunkkal a szemet gyengén megnyomjuk.
