Scholtz Kornél dr.: Gyakorlati szemészet orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1918)
Az uvea betegségei
156 kevés a fibrin és a genysejt (iritis serosa), a csarnokvíz továbbra is egyenletesen zavaros marad. Ha az izzadmány genysejtekben gazdag, folyós marad és mint sűrű sárgásfehér, felül vízszintes határú folyadékréteg (hypopyon) a csarnok alján gyűlik meg (iritis suppurativa) (61. ábra). Ha az izzadmány nagyobb mennyiségű és fibrin- ben gazdag (iritis plastica), megalvad és az iris felületén a pupillát is áthidaló szürkés hártya alakjában rakódik le (63 ábra). Ezen állapot neve a pupilla elzáródása (occlusio pupillce) ; máskor az izzadmányhártya az iris felületéről leválva össze- kunkorodik és fehéres pehely vagy gomolyag alakjában a csarnok aljára kerül. Minden iritisnél igen könnyen megtörténik, hogy az izzadmány az iris pupilláris szélét, amely a lencse elülső felszínét érinti, a lencse- tokhoz odaragasztja : hátú1 só lenövés (synechia posterior). Ilyen lenövés különösen akkor keletkezhetik könnyen, amikor még a pupilla szűk. Ha azután a baj gyógyítása végett atropint cseppentünk a szembe, az iris azon részei, amelyek a lencsére le nem nőttek, az atropin hatása miatt megkes- kenyednek, ellenben a lencséhez ragadt részek helyükön maradnak. Emiatt a pupilla szabálytalan alakúvá lesz és rajta az egyes synechiák közt jellemző ki- öblösödések látszanak (62. ábra). Friss és nem nagy kiterjedésű synechiák megszűnhetnek oly módon, hogy az iris erős összehúzódása miatt az odanövés 62. ábra. helyéről leszakad. Az iris a synechia helyén hátulsó felszínével, amelyet a festékes hámréteg borít, van a lencséhez odaragadva. Mivel az izzadmány erősen ragaszt, a hámréteg pedig meglehetősen lazán függ össze az iris testével, az iris visszahúzódásakor a hámnak a lencséhez ragadt része az iris szövetétől elválva barnásfekete petty alakjában a lencsetokon maradhat. Az így elszakadt synechiák helyén a
