Scholtz Kornél dr.: Gyakorlati szemészet orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1918)
Az uvea betegségei
150 3. A chorioidea (érhártya) az ora serratánál kezdődik és a látóideg betérési helyéig tart, ahol köralakú nyílás van rajta. Négy rétege van. Ezek 1. a rugalmas rostokat tartalmazó kötőszövetes lemezekből álló suprachorioidea, amely a chorioideát a sclerával köti össze. 2. A hasonló szövetből alkotott tunica vasculosa Haliért, amelyben a nagyobb véredények (precapillaris verőerek és postcapillaris gyűjtőerek) futnak. 3. A hajszálerek hálózatából álló lamina choriocapillaris s. membrana Ruyschii és 4. egy üvegszerű homogen hártya, a lamina basalis s. vitrea. A suprachorioideában és a tunica vasculosában igen sok a festékes kötőszöveti sejt (59. ábra). Az uvea gazdag véredényrendszere (60. ábra) különböző edénytörzsekből ered. Az iris verőereit a két arteria postica longa és az arteriae ciliaris anticae táplálják. A két a. eil. post, longa a látóideg közelében a mediális és laterális oldalon átfúrva a selerát, a sclera és chorioidea között az iris gyökéig húzódik. Ott mindkettő egy fel- és egy lemenő ágra oszlik, amelyek az iris gyökén körülfutva összefüggő verőeres kört alkotnak (circulus arteriosus iridis major). Ebbe az érkoszorúba nyílnak az egyenes szemizmok verőereiből eredő a. cil. anticse-k is, amelyek az izmok tapadása, helyén fúrják át a selerát. Az iris nagy érkoszorújából erednek az iris verőerei, amelyek a pupilla széle közelében maguk között anastomizálva az iris kis érkoszorúját (c'rculus art. iridis minor) képezik. Az iris nagy érkoszorúja látja el vérrel a corpus ciliare nagy részét és részben a chorioidea elülső részét is. A chorioidea egyéb verőerei az arteriae ciliares post cae breves-bői erednek ; ezek a hátulsó hosszú ciliaris verőerek közelében a látóideg betérési helye körül fúrják át a selerát és a chorioideába behatolva a tunica vaculosában nagyszámú ágakra oszlanak. A rövid ciliaris erek egyes kis ágai a látóideg körül a selerában verőeres gyűrűt (circ. art. Zinnii) képeznek, amelynek ágai a látóidegbe is behatolnak. Néha egyes ilyen kis erek a látóidegből újra kitérve a retinában futnak tovább a sárga folt felé ; ezek az ú. n. cilioretinalis erek. Az uvea vénás vérének legnagyobb része az örvényes gyűjtő- ereken (venae vorticosae) át hagyja el a szemet. Ezek (számszerint 4. ritkán 5 vagy 6) a szem sequatora tájékán mindenünnen összefutó gyüjtőerek folytatásai és élűiről hátrafelé rézsútosan átfúrva a selerát, rendesen a vena ophthalmicá-ha, ömlenek. Beléjük ömlik a chorioideából, a sugárnyúlványokból, az irisből, továbbá részben a sugárizomból jövő vér. A sugárizom néhány vénája a Schlemm-féle csatornával anastomizálva a cornea széle mögött fúrja át a selerát és az elülső ciliaris verőerekkel együtt halad tovább (venne ciliaris anticae). Az uvea idegei a ganglion ciliareből eredő nervi ciliaris breves és a két nervus ciliaris longus. Mindezek a látóideg tájékán hátul jut-
