Schoepf Auguszt: A' mellbetegségek biztosabb megismerése és gyógyítása a' hangtömesz, kopogtató és bonczvizsgálat használatával (Pest, 1842)

Mellhártyalob

66

kiizzadmány által; és mivel ezen kóros állapot gyakran eredeti tüdó'bántalmas fajulásnak vétetik, azt most rövideden jellemezzük. Történhetne zavarodás a’ májulással; mert sokszor az összeszorított tüdötérimbel hasonló színű és keménységű mint a’ nevezett lobos változásban; nem ropogtat itt is, mivel a’ lég a’ hörgöcskék és sejtecskékbó'l kinyomatott. De ha ujjainkkal nyomjuk a’ külsőleg összeszorított tüdőt, azt távolról sem fogjuk olly töredékesnek találni, mint a’ májulásban, és nem ikrásnak; ’s íme figyelmeztetek arra, miképen ez által azon eszme biztosíttatik, mi szerint a’ vörös májulásbani ikrássag nem az összenyomott és keményedéit, hanem épen belső kiizadmánnyal töltött hólya- gocskák által okoztatik. Könnyen megfogható, miképen a’ képezményi kiizzadások által eszközlött álhártyák és rendellenes összefüggések a’ tüdő alakját és helyzetét is némileg módosithatják, és részletes tiidőlobra is adhatnak alkalmat. Történik néha, hogy találunk korlátozott területen különböző fokú lobos mellhártyai fajulást, ’s ennek felelőleg mélyen ható részletes vagy lebernyeges (lobularis) tiidőlo- bit. ’S itten, ha csak a’ betegség kezdeténél nem vizsgáltatott általunk, nehéz vagy lehetetlen is elhatározni, mellyik lett légyen e’ kettő közül az első és okozó bántalom.

A’ mi a’ k ó r i sm e r e t e t illeti, a’ jellemzés nagy részint az eleintén adott kóriratból vehető; itt némellyeket ’s legbiztosítóbbakat is hozzá csatiok.

Jól ügyelvén a’ mellkas lelielési mozgására, azt veend- jük észre, hogy hol legnagyobb a’ fájdalom, ott legcsekélyebb , vagy el is nyomatott a’ bordák emelkedése. A’ beteg többnyire hátfekvést választ, oldalfekvése pedig, ha van, ellenkező viszonyban áll avval, a’ mi a’ tüdőlobos rész és fekvés közt létez — a’ mellhártyalobos t. i. ha oldalt fekszik, az egésséges oldalon szokott feküdni. Ha nagyon heves a’ láz és folyam, ’s az első tovább tart, midőn már egyébb jeleknél fogva folyadékos gyülevényt a’ mellkasban megismertünk, genyesre szabad gondolnunk; láz nélkül, vagykis- sebbel többnyire savós (serosus) kiizzadmányos gyülevény