Schoepf Auguszt: A' mellbetegségek biztosabb megismerése és gyógyítása a' hangtömesz, kopogtató és bonczvizsgálat használatával (Pest, 1842)
Mellhártyalob
63 gyakorlatomban épen a’ legerősebb mellliártyalobok néha azok voltak, hol a’ beteg mindig ’s minden enyhülés nélkül izzadott. A’ lob a’ mellhártya egyik vagy másik részét, mell- * kasit vagy tüdőit lepheti meg, ’s néha, ámbár ritka esetben , mind a’ két oldalon az egész hártya gyuladt, hol a’ fájdalmas elnyomatás, metsző ’s szúró fájdalmak közbevetésével , olly nagy, hogy azt liinnők, meg kell fuladni a’ betegnek. A’ bordaközötti izmok gyuladása, sokszor egybekapcsolt a’ mellhasihártyalobbal, de magán is fönállhat, ’s pontos kórismeret szükséges annak mindenkori különböz- tetésére. A’ mellhártyalob sokszor tüdőlobbal, különösen fölületessel függ öszve — pleuroperipneumonia. Meg kell különböztetni leginkább a’ mellszúrást, (pleurodynia) a’ mellhártyalobtól; de mind ezekről bővebben utóbb , és részletben. Az igen heves mellhártyalob végződhetik szinte meg- fuladással, a’ midőn a’ mellkas mozdulhatlansága miatt nevezetesen vizes vagy genyes folyadék és ennek nyomósa által történik ez ; de hirtelen megfuladás, mint a’ tüdőlobi gutaütés vagy szélhüdés, nem szokott egy könnyen ennél történni. Ha a’ 5—8-dik napig az igen heves folyamnál általános jótékony bőrbírálat mellett a’ gyuladás nem oszlik el, igen gyakori, ámbár nem halálos kimenet szók lenni a’ képezményi kiizadás, melly által rendellenes öszvenövések eszközöltetnek; néha sokkal előbb. A’ gyuladás kórboncztani bélyege abban áll, hogy az előbb fehér sima ’s átlátszó hártya vörösödik és liomá- lyosodik, és a' gyuladás legtevőbb fokán újon képezett számtalan véredényes szövetet mutat. A’ mellhártya azon része, mellyből a’ gyuladás indult ki, legsötétebben vörös; találtatnak a’ íölületen, ha csak egy kissé tartós volt a’ gyuladás, kölesmag nagyságú sötétvörös pettegetések. Itt húzmos lobnál a’ vörösség sokkal sötétebb, a’ savós kiiz- zadmány pedig szinte elfajult tekintetű, nagyon híg , néha sárgás és fehérnyés testecskéket foglal magában. Hol a’ hártya csak vöröses, de sem igen homályos, sem véredé-
