Schoepf Auguszt: A' mellbetegségek biztosabb megismerése és gyógyítása a' hangtömesz, kopogtató és bonczvizsgálat használatával (Pest, 1842)

Görcshurut

60

Tagadhatatlan ugyan, hogy a’ torokgyík néha más mellkasban! lobokkal jár együtt; de ez nem történik gyakran; ’s ha történne, tudjuk a’ módokat, mellyekkel a’ kórismeretet pontosabbá tehetjük. Nékem, megvallom, ámbár orvosoltam illy beteget eleget, mellhártya- vagy tüdő-lobi gyuladások , vele öszve kapcsoltatásban nem fordultak elő. Láttam ellenben többször a’ torokgyíkot heves bőrküteghez, nevezetesen kanyaróhoz csatlódni.

Crörcshnrut.

Nem annyira mint az előbbi a’ gyermekkornak gyakoribb sajátja; de még is ritkán a’ tizenötödik éven túl igaz és erős alakban.

Ezen kór első szaka hurutos hörggyuladástól meg nem különbözhető; és pedig ez többnyire mérsékelt gyu- ladási és lázas jelenésekkel szokott járni. Csak néha a’ köhögés már legelején szárazabb, botránkozóbb és korlátozottabb rohamokat képező. Az a’ legcsalékonyabb benne, hogy a’ szokott hurutlázas alkalmatlanságok és bántalmak több napon reggel felé bőrbirálatok mellett annyira engednek , hogy azt gondolnék, vége szakadt a’ begségnek. De az 5 — 8 nap közt, midőn a’ láz csaknem már elmúlt vesszük észre, hogy a’ köhögés nem enged, hanem inkább kifejlettebb, erősebb, szakkénti rohamokat képez, ’s ezek ollyanok, hogy egyszerre rövid mellfojtogatás , ’s hosszú és mély belehelés után számtalan egymást űző, tökéletlen , csekély zajú köhögési kilehelések, ’s ezek közt egyes.mély és zajos belehelések történnek. A’ beteg hirtelen mintegy ijedve űlföl, vagy lábára áll, kezével ide ’s