Schoepf Auguszt: A' mellbetegségek biztosabb megismerése és gyógyítása a' hangtömesz, kopogtató és bonczvizsgálat használatával (Pest, 1842)

Tüdölob

20

vagy az életerő kimerítése, vagy még gyakrabban megfula- dás által következik.

Ha a’ tüdőt ezen állapotban vizsgáljuk, az sokkal lá- gyabb szokott lenni mint az előbbiekben: nehéz, rugékony- ság nélküli, úgy, hogy ujjaink benyomását könnyen fölveszi ’s alattok könnyen beszakad. A’ színe a’ fekete tüdőté- rimbel közbenállása által ki'vülről fekete sárga vöröses már- ványzatot, vagy szürke sárgásat képez. A’ belső fölszín, vagy metszett, vagy szakajtott, szinte illyen , csak hogy a’ sárga vegyiilet még nagyobban uralkodik elő, és sok sárgás híg anyag szivárog ki belőle. Az ikráknak pedig jelét többé nem leljük; geny tölti a’ légbólyagocskák belsejét.

A’ kopogtatás és hallgatódzás jelei ezen állapotban ugyanazok, mint a’ vörös vagy szürke májulásban, ’s csekély tapasztalásom híres Skodáéval azon tekintetben egészen összehangzik; csakhogy a’ mint fölebb már érintettem, itt még erősben állítom azt: hogy ha a’ genyes ellá- gyulás nagy ’s egyszersmind fölszínes is, a’ mellkason is gyermekeknél rugékonyság helyett, szembetűnő lágyság ’s engedékenység tapasztaltatik. Ez részint a’ kérdésben forgó genyes átváltozással öszvekapcsolt erőhiány, ’s ez által az organicus részek elernyedése által is okoztathatik. Ha a’ folyam lmzmos, visszautasítván arra, a’ mit erről a’ mosódik és harmadik szaknál mondottunk, itt azt szükség megjegyeznem, hogy itten azon viharos tüneményeknek, mellyek a’ harmadik szak halálos végzését bejelentik, szinte helyök nincsen. Legkevésbé pedig van helyük, ha a’ bántalmas hely a’ tüdőben egyszersmind kisded területű. De megjegyzésre méltó, hogy ámbár kicsiny területű, de igen hevesen folyó tüdőlob, szinte a’ harmadik szak beállásával sokkal előbb halálos, mint ha négyszer is nagyobb területű lmzmos folyamban fajul el. A’ harmadik szaki húzmos folyam tehát leginkább azzal jellemes, hogy lassan, lassan, ’s mennél öregebb az egyed, annál lassabban a’ test, naponkint egyszer vagy kétszer beálló, a’ mellből, néha egy bizonyos pontból keletkező rövid borzadások, hosszabb