Schmieden Viktor: Sebészeti műtéttan (Budapest, 1923)
III. Fejezet. A végtagcsonkítás (ampútatio), kiizesítés (exarticulatio) - B) Csonkítások és kiizesítések az alsó végtagon
B) Csonkítások és kiizesítések az alsó végtagon. 93 B) Csonkítások és kiizesítések az alsó végtagon. 1. Az ujjak eltávolítása. A lábujjak kiizesítésénél nem járunk el oly szigorú conservativ módon, mint a kézen. A bőrlebenyt a hajlító oldalról vesszük, úgy hogy a bőrvarrat hege a háti oldalra kerüljön. Ugyanazon eljárás szerint járunk el. mint a kézen. A metatarso-phalangealis exarticulatiót ép úgy végezzük, mint azt a kézen ismertettük. A 99. ábrán feltüntetett resectio a lábujjak leggyakoribb műtété. Minthogy a lábon végzett műtéteknél mindig a működésre vagyunk tekintettel, nem pedig a kosmetikai eredményre, exarticulatiókor a capitulum ossis metatarsit sohasem távolítjuk el, mivel az öt lábközépcsont fejecsnek nagy szerepe van a láb megtámasztásában. Ép úgy, mint a kézen, itt is szóba kerülhet az egyik ujjnak az os metatarsaleval egyetemben való exarticulatiója. Ezekben az esetekben meghosszabítjuk az ovális metszés egyenes szárát felfelé (99. ábra), a lágyrészeket jól szétkampóztatjuk és az ujjnak különböző irányban való forgatása közben harántul átvágjuk az izületi tokot s igyekszünk 99. ábra. A raquette metszés iránya láb- ujjkiizesítésnél (az első és ötödik ujjon a lábközépcsont kiizesítése céljából a dorsalis hosszmetszés meg van hosszabbítva). WO. ábra. A lábközépcsuntok magasságában végzendő csonkítás iránymetszése.
