Schmieden Viktor: Sebészeti műtéttan (Budapest, 1923)
III. Fejezet. A végtagcsonkítás (ampútatio), kiizesítés (exarticulatio) - Bevezetés. A végtagcsonkításról általában
III. FEJEZET. A végtagcsonkítás (amputatio), kiizesítés (exarticulatio). BEVEZETÉS. A végtagcsonkításról általában. A csonkítás és kiizesítés a sebészet régóta gyakorolt ága. Tana a háborús sérülések nagy jelentősége, továbbá a műtéti technika folytonos fejlődése következtében a sebészeti műtéttan egy fő fejezetét képezi. Régebben, amikor még narkosis és Esmarch-\í\t vértelenítés nélkül operáltak, a főtörekvés a műtét gyors kivitelére irányult. Ezeknek a folyományai voltak azok a technikai különlegességek, amelyeket ma már elhagytunk; ma minden tudásunkkal arra törekszünk, hogy minél jobb és használhatóbb csonkot teremtsünk. Hullán ebben az irányban jól kiképezhetjük magunkat. A conservativ eljárások, különösen az ízületek megbetegedéseinél újabban a csonkítás javallatát igen szűk körre korlátozzák, úgy hogy már békében is, de különösen a háború folyamán egész végtagok eltávolítása sokkal ritkább esetben vált szükségessé, mint azelőtt. Amputatio — csonkítás — alatt a végtagnak vagy részének a csont folytonosságában, exarticulatio — kiizesítés — alatt a végtagnak vagy részének az Ízületben való eltávolítását értjük. A kivitelben a két eljárás között egyébként nincs elvi különbség. A lágyrészeket mindkét esetben úgy kell átvágnunk, hogy az amputatiós vagy exarticulatiós csonkon túlérjenek és azokat teljesen fedjék. Főtörekvésünk arra irányul, hogy a csonkot lehetőleg elsődleges gyógyulásra bírjuk s ezért, amikor csak tehetjük, a sebet teljesen bevarrjuk. A csonkítási metszések közül legegyszerűbb a Petit által ajánlott körmetszés. A körkörös metszéssel teljesen sima metszésfelületet készítünk s ezáltal egyszerű sebviszonyokat teremtünk. Sima metszési felületen legbiztosabban láthatjuk el a harántúl átvágott ereket és idegeket s ez biztosítja a legjobb gyógyulást. A körkörös metszést
