Schmieden Viktor: Sebészeti műtéttan (Budapest, 1923)
II. Fejezet. A nagy izületek resectiója - 4. A térdizület resectiója
64 II. Fejezet. A nagy ízületek resectiója. egymásra fog illeni. Ezután már csak arra kell ügyelnünk, nehogy genu varus vagy valgus jöjjön létre (X- vagy O-láb). Ha az összeillesztésnél a térden a két kóros állás egyikét tapasztalnánk, fűrésszel addig kell corrigál- nunk, amíg helyes állást nem kapunk. Tudnunk kell, hogy különösen gyermekeknél a két epiphy- sis-vonalat lehetőleg nem szabad átfüré- szelnünk, mert ennek kóros növekedésirány és későbbi elgörbülés lehet a következménye. A térdnek ezen hajlított tartásában való meggörbülésétől akkor is tartanunk kell, ha a feszítő-rendszer folytonosságát nem sikerül újból helyreállítanunk. Ha oly kiterjedt a bántalom hogy a térdkalácsot, teljesen el kellett tá- volítanunk, akkor a feszítők folytonosságának biztosítására a tuberositas tibiae felett a lig. patellae- ból hosszabb csonkot hagyunk és legalább ezt igyekszünk a bőrvarrat előtt a quadricepsinak csonkjával egyesíteni. Ha oly viszonyok állanak fenn, hogy előreláthatólag ezt sem tudjuk keresztülvinni, célszerű a quadricepsek antagonistáinak a resec- tiós sebben való átvágása (muse, biceps, semimembranosus, semitendinosus inait, vigyázva a nervus peronaeusra). A térdizületi resectiók műtétjének utolsó szakasza a csontvégeknek sodrony vagy parostalis katgut öltésekkel extensios állásban való 67. ábra. A csontvégek összeszögezése (Hahn szerint) a térdizületi resectió befejezése után. A bőr- és lágyrészek még nincsenek összevarrva.
