Schmieden Viktor: Sebészeti műtéttan (Budapest, 1923)
II. Fejezet. A nagy izületek resectiója - 2. A bokaizület resectiója
50 II. Fejezet. A nagy ízületek resectiója. tovább dolgozhassunk egészséges szövetben. Hasonló módon emeljük le a lágyrészeket az ugróizület hátulsó felszínéről, a tibia izületi részének hátulsó circumferentiájához tartva magunkat. Végül harántmetszésekkel áthatolunk a szalagokon és az izületi tok visszamaradó részein, amelyek még összekötik a malleolus lateralist és a tibiát a lábtőcsontokkal, mire az Ízület szélesen megnyílik előttünk. A műtétnek ezen stádiumát az 51. ábra szemlélteti. A lágyrészek alapos leválasztása után már könnyű a lábfejet annyira befelé hajlítani, hogy az izületi felszínek egész terjedelmükben láthatókká váljanak. A talp ilyenkor felfelé tekint. A behajlításnál vigyáznunk kell, nehogy letörjük a belső bokát. Az Ízület minden egyes részét pontosan átvizsgáljuk, a csont, a porc és az izületi tok kóros részeit eltávolítjuk. A tibia és a fibula közötti syndesmosist is figyelemben részesítjük. Csonttuberkulózisnál igen gyakran a talusban van az elsődleges góc és a kiindulási pont; ezért adott esetben célszerű a talus teljes kiirtása. A talust csontfogóval jól megfogjuk és az os naviculare és calcaneussal való szoros összeköttetéseiből minden oldalon kiszabadítjuk. Ezáltal megnyitottuk a tarsalis Ízületeket, melyeket a fenti módon szintén revideálnunk kell. Hogy az ekképen megnyitott Ízület csontrészeiből mennyit távolítsunk el fűrésszel, vésővel, éleskanállal vagy vésőfogóval, azt a kóros folyamat kiterjedése szabja meg. Úgyszintén azt, hogy egyes ép porcfelszinrészeket megtarthatunk-e ? Működési szempontból a legjobb eredményeket azáltal érhetjük el, hogy az Ízület megnyitásakor a belső szalagot épségben hagyjuk, ezáltal a repositio után mindjárt biztosítjuk a láb szoros összetartását. Sokszor azonban még akkor is elég jó eredményt kapunk, kiadós mozgékonysággal, ha a talust excindálnunk kell s eközben természetesen a belső szalagot is át kell vágnunk. A bokaizületet alkotó alszárcsontok villaszerű végeinek megvan az a sajátságuk, hogy a calcaneus felszínével is izületi összeköttetésbe tudnak lépni. Különösen még növekedésben lévő egyéneknél képződik ilyenformán rendesen új Ízület, amely nem csekély mozgékonyság mellett a támasztó functio követelményeinek is teljesen megfelel. Gyakorlati szempontból a legajánlatosabb a Lauenstein—Kocher- féle módszer. Tuberculoticus folyamatok kezelésénél ezekkel teljesen egyenrangú König eljárása, melynél két oldalról a malleolusok elülső szélén alkalmazott hosszmetszésekkel hatolunk be az Ízületbe (52. ábra). Az 53. ábra a Hüter-féle dorsalis metszést mutatja be, mely az egyik malleolus mögött kezdődik, áthidalja a talocruralis Ízület
