Schmieden Viktor: Sebészeti műtéttan (Budapest, 1923)

II. Fejezet. A nagy izületek resectiója - Bevezetés. Az izületi resectiókról általában

40- II. Fejezet. A nagy ízületek resectiója.

nak az eltávolítását értjük, azzal a célzattal, hogy az Ízületnek mesterségesen csontos megmerevedését idézzük elő. Alkalmazására általában bénult végtagoknál van szükség. Végül még az időleges csontresectio fogalmát kell megállapítanunk; ezen név olyan műtétet jelöl, melynél lebenyes metszés segélyével valamely lágyrészterületet, összefüggésben az alatta fekvő csonttal, helyéből időlegesen kiemeljünk avégből, hogy hozzáférhessünk az alatta fekvő lágyrészekhez; ide tartozik a koponya időleges resectiója, mint az agysebészet bevezető műtété; a felső álkapocs időleges eltávolítása a garat szabaddátétele céljából és más egyebek. A műtét végeztével azután az időlegesen helyéből kimozdított csontot a hozzátartozó lágyrészlebennyel együtt visszaillesztjük eredeti helyére.

A typikus izületi resectio műtétét lágyrészmetszéssel kezdjük. Két feltételnek kell, hogy e metszés megfeleljen: egyrészt az ízületet a lehető legáttekinthetőbb módon kell szabaddá tennie, másrészt minél kevesebb melléksérülést kell okoznia; tehát a lehető legtökéletesebben kímélnie kell az inakat, izmokat, idegeket és véredényeket. Eme kettős feltételnek Langenbeck szerint a végtag hossztengelyének irányában vezetett hosszmetszések felelnek meg minden esetben legjobban. A test minden nagyobb Ízületére vonatkozólag a jól kipróbált eljárások egész tömege létezik és ezek mindegyike feltalálójának nevét viseli. Könyvünkben minden Ízületre nézve részletesen csak egy eljárást fogunk ismertetni, mert a kezdőnek egységes vezérfonalra van szüksége. Részletes tárgyalásunk ajapjául azon metszési módokat választottuk, melyek egyszerűség és áttekinthetőség mellett a gyakori sebészetben is a leghasználatosabbak.

Valamely resectio sikeres elvégzése kétségtelenül nagy mértékben függ attól, mikép vezetjük az első lágyrészmetszést Ezért senki se kezdjen resectiós műtétbe, mielőtt a szándékolt műtét tervét gondolatban pontosan ki nem dolgozta. A műtéti terület tájbonctani viszonyait tartsuk pontosan szem előtt. Jegyezzük meg, hogy majdnem az összes resectiós metszések a feszítő oldalakon futnak, távol a főedényektől, amelyek legtöbbnyire a hajlítóoldal lágyrészeiben elrejtve, védett helyen maradnak. (Lágyékhajlat, térdhajlat, hónalj, könyökhajlat, kéztő- izület.) A második művelet az izületi végeknek az őket fedő összes lágyrészektől való lecsupaszítása. Ehhez és a resectio következő műveleteihez egészen külön műszerek vannak használatban, melyeket a 29—47. sz. ábrákon szemléltetünk.

Minden izületi resectiónál szükség van továbbá két segédre; az első kampóz, a második a mindenkor megkívánt helyzetben rögzíti