Schmieden Viktor: Sebészeti műtéttan (Budapest, 1923)
V. Fejezet. Műtétek a fejen és a nyakon - A) Műtétek a koponyatetőn
V. FEJEZET. Műtétek a fejen és a nyakon. A) Műtétek a koponyatetőn. BEVEZETÉS. A koponyalékelésről általában. A csontos koponyán a csontállomány megbetegedése, illetve sérülése, vagy pedig a koponyatartalomban székelő kóros elváltozások miatt operálunk. Emlékezünk még, hogy a koponyacsontokat különböző rétegek alkotják, kívül a lamina externa, alatta a véredényekben dús diploé, legbelűl a lamina interna seu vitrea. Az utóbbi kemény, sérülések alkalmával könnyen és szilánkosan törik. A külső lágyrészeket a bőr, a bőralatti feszes kötőszövet, azonkívül az egyes helyeken izomzattal fedett galea aponeurotica és a csontot meglehetős feszesen beborító csonthártya alkotják. A fejbőr eltolódása a galea és csonthártya között történik. A belső felületet a csonthártya és a dura mater borítják be közös réteg alakjában. Ha a koponyát valamely részének roncsolása vagy megbetegedése miatt kell feltárnunk, — mely körülményt gyakorlat céljából a hullán kalapácsütéssel idézhetjük elő — úgy a koponyalékelés legegyszerűbb formáját, a csontállomány kérdéses körülírt részének végérvényes kiemelését végezzük. A szóbanforgó tájék lágyrészeit átvágjuk, jól széjjelkampózzuk és a sérült részeket kalapáccsal és vésővel eltávolítjuk. Ily módon küszöböljük ki azon előugró csontszéleket, melyek az agyállományba benyomult szilánkok eltávolítását megakadályozzák. E célra jól alkalmazható Luer vájt fogója is (42. ábra) vagy a speciálisan koponyaműtétek céljaira szerkezteit különböző csontfogók. (172, 173. ábra.) Ezen eszközök használatánál az agyállomány megsértésének elkerülése céljából ügyelnünk kell arra, hogy a csontdarabokat apránként csipjük le, a fogót pedig kifelé hajlítsuk. A koponya vésése egyszerű fanyelű vésővel és fakalapáccsal történik. Kezdőnek a vésés technikáját hullán szorgalmasan kell \
