Schmieden Viktor: Sebészeti műtéttan (Budapest, 1923)

IV. Fejezet. Különböző végtagműtétek

4. Érvarrás. 129 spirálisan a nyak felé folytatjuk. Átvágva az itt levő inas kisugárzást, a musc. peronaeus longus két eredési portiója között, közvetlenül a csonton találjuk az ideget (144. ábra). 4. Érvarrás. E mű első fejezetében az ütőerek typusos lekötését ismertettük. A nagyerek véletlen sérüléseinél ma már nem lehetünk egyedül arra utalva, hogy a sérülés - ■ ­alatt és felett azonnal lekötést alkalmazzunk, miáltal a vérkeringést megakadályozzuk, ha­nem a vérerek konserva­tiv sebészi technikáját igyekszünk kifejleszteni. Ez utóbbi eljárásokhoz tartozik mindenekelőtt az oldalsó lekötés, mi alatt az oldalsó érnyilás leköt ésic^ipesszel (78— 79. ábra) végzett meg­ragadását, előhúzását és megbízható selyemfo­nállal való lekötését ért­jük (145. ábra). Ered­ményt csak kis nyílá­soknál és általában csak viszereknél várhatunk. Az eljárást majdnem teljesen kiszorította az oldalsó érvarrás (146. ábra), mely különösen hosszirányú nyílások egyesítésére alkalmas. Előre kell bocsájtanunk, hogy ereknél intima sé­rülés és thrombosis keletkezés nélküli gyógyulást csak az esetben várhatunk, ha varrás közben ügyelünk arra, hogy jjf{^^tnjjj^ra kerüljön, a sebszéleket tehát kifelé kell fordítanunk (eltentétben a bélvarrótokkal^ hol a sebszéleket befelé a lumen fele' fordítjuk). Schmieden—Kubányi: Sebészeti műtéttan. 9 144. ábra. A n. peronaeus felkeresése a fibula-fejecsnél.

Next

/
Thumbnails
Contents