Schmieden Viktor: Sebészeti műtéttan (Budapest, 1923)
IV. Fejezet. Különböző végtagműtétek
3. Műtétek a nagy idegtörzseken. 123 meritumnak a redressio helyzetet, erről a rögzítő gipszkötés tartozik gondoskodni. Lange periostalis inátültetésénél úgy jár el, hogy a bénult izom inával nem törődik, hanem a közelében felhasználható ép izmot kontinuitásában, vagy tapadási pontján átvágja .s az inat periostalis öltésekkel a bénult izom tapadási helyéhez rögzíti. 3. Műtétek a nagy idegtörzseken. A végtagok nagy idegtörzsei gyakran igényelnek műtéti beavatkozást; ezek közül hullán csak néhányat gyakorolhatunk. Először az idegvarrás technikáját ismertetjük. Átmetszett idegen mindenekelőtt friss, sima metszésjeliileteket kell teremtenünk a varrás céljaira, ha ezek nem állanának rendelkezésünkre. Régibb keletű idegsérüléseknél különösen gondosan távolítsuk el a hegesen duzzadt, csomós idegvégeket. A metszésfelületeket elkészítve nyújtás által közelítjük egymáshoz a csonkokat, majd metszésfelületeikkel egymáshoz illesztjük és két az ideg közepén áthatoló öltéssel rögzítjük őket (hasonlóan a 128. és 129. ábrán látható in varratokhoz). Régebben kizárólag az ú. n. perineurotikus idegvarrást alkalmazták, vagyis a metszésfelületeket csupán a kötőszöveti hüvelyen áthatoló öltésekkel egyesítették. Esetleges feszülésnél azonban ez nem elegendő, helyesebb tehát ha magán az idegállományon is átöltünk, de jól tesszük, ha az erős varrathoz a pontos egyesítés céljából még néhány perineurotikus öltést is csatolunk. A technikát legjobban a typusos helyén, a csukló- izületnél felkeresett nervus medianuson gyakorolhatjuk. (140. ábra.) Az idegtörzsek neuralgiáját nyújtásuk által elég sikeresen vagyunk képesek gyógyítani. Nehéz esetekben véres úton keressük fel a megfelelő ideget. Különösen a nervus ischiadicusra áll ez. Utóbbi technikáját a nervus ischiadicus fejezetében ismertetjük. A súlyosabb neuralgiá- kat bizonyos feltételek szemmeltartása mellett és csakis bizonyos idegeken átmetszéssel gyógykezeljük, ennél azonban sokkal radikálisabb az exstirpatio, vagy a Thiersch által alkalmazott kicsavarás (erre vonatkozólag utalunk az V. fejezetben ismertetendő trigeminus neural- giára A 4. és B 1.). Végtagokon ily erőszakos beavatkozásra csak az amputatiós csonkok neuralgiájánál vagy görcsös rángásainál van szükség. Ez esetekben a motoricus idegfunctio esetleges kiesése nem - okoz nagyobb hátrányt. Hullán elsősorban a practicus szempontból is fontos végtagidegek felkeresését tanulmányozzuk.
