Schmidt T. dr.: Az anatomi alapvonalai (Budapest, 1904)
Első rész. Csonttan - A koponya csontjai - Az arczkoponya csontjai
A koponya és csontjai. 83 A koponyaalap legerősebb részei a lejtő, az ék- I A koponya- csont nagy szárnyának medialis része és a szikla- | alap erőssége. csont. Utóbbinak középső harmada — a fülcsigát magába foglaló rész — kiválóan erős ; a mögötte fekvő részeket a hallótömkeleg, a dobfej verőéri csatorna, a belső hangvezeték és a torkolati lyuk közeli szomszédsága gyöngíti. A koponyaalapi repedések ennélfogva ezen képződményeken keresztül harántul a sziklacsont közepére jönnek létre. A hátulsó koponyagödör legvékonyabb helyeit az öreglyuk hátulsó részének oldalán, a nyakszirti árkokban találjuk. A középső koponyagödör legvastagabb helye az ékcsonl nagy szárnyának medialis része, melynek erősségét azonban a sok egymásután következő lyuk (felső szemgödri hasadék, kereklyuk, peteidomú lyuk, tövislyuk, rongyos Ivük, éksziklacsonti hasadék) jelentékenyen gyengíti és a repedések ennélfogva főleg ezen irányban szoktak tovaterjedni. A vékonyabb helyek: a halántékpikkely ízületárokja, a dobfedél, a töröknyereg feneke és az ékcsonl i öböl teteje. Az elülső koponyagödör csontjai általában véve vastagabbak; vékony helyek: a rostalemez és a szemüreg teteje. Repedések a rostalemeztől hátrafelé a látólyuk-vagy a felső szemgödri hasadék- hoz haladnak. A koponyacsontok összeköttetése. A koponyacsontok valódi és álvarratok, porezogós egybeköté- sek vagy egyszerű odailleszkedések útján függnek össze egymással. A valódi varratokban (saturae verae) a csont- I Valódi varratok. szélek csipkéi egymásba kapaszkodnak, Ilyenek: a nyíl varrat (sutura sagittalis) a két falcsont között, a lejtető közepén, mely előfelé az ujjszülöttben, ritkán a felnőltön is a homlokvarrat-ba (sutura frontális) folytatódik. A nyilvarrat hátulsó végétől a lambda varrat (sutura lambdoidea) terjed le a csecsvarrat-ig (sutura occipitomastoidea). A homlok és falcsont között van a koszorú varrat (sutura coronalis). 6*
