Schmidt T. dr.: Az anatomi alapvonalai (Budapest, 1904)
Első rész. Csonttan - A koponya csontjai - Az arczkoponya csontjai
76 Különös rész. részre osztja; ilyenkor a felsőt külön névvel japáncsont-nak (os japonicum) nevezzük, mert a japánoknál és a velük rokon népeknél gyakrabban fordul elő. Az állkapocs. Állkapocs. I Az állkapocs (mandibula) az arczkoponya alsó részét alkotja; a koponyának egyedüli mozgatható és ízületek segélyével a többihez fűzött, csontja. Teste patkóalakúlag meggörbült csontlemez, melynek végétől kétoldalt az ágak emelkednek fölfelé. A fődarabon (corpus mandibulae) két felszín és kél szél van, felső részét fogmedri résznek, az alsót alapnak nevezzük. A fogmedri rész (pars alveolaris) felső széle a fogmedri szél (limbus alveolaris) 16 fogmederrel és fogmedri dombbal bír, a fogmedreket egymástól sövények (septa alveolaria) választják el, viszonyaik ép olyanok, mint a felső állcsontnál leírtuk. Az alap (basis mandibulae) külső felszínén az állcsúcs (protuberantia mentalis) emelkedik ki, tőle kétoldalt kisebb kidudorodások (tubercula mentalia) láthatók. Leggyakrabban az ötödik fogmeder alatt találhatjuk a külső áll- csonti lyuk-at (foramen mentale), melytől rézsut hátra és felfelé húzódik a ferde vonal (linea obliqua). Az alap belső felszínének közepén látjuk a legtöbbször dupla csúcsú álltövist (spina mentalis), tőle kétoldalt egy-egy sekély árkocska (fossa digastrica) van, melyben a hasonnevű izom tapad. Ezen ároktól föl- és oldalfelé van a nyelvalatti mirigy elülső részét befogadó, sekély nyelvalatti árok (fovea sublingualis). A fődarab belső felszínét az állnyelvcsonti vonal (linea mylohyoidea) két háromszögalakú mezőre osztja. Az utolsó fogmeder alatt találjuk az állkapocs alatti mirigy befekvésére szolgáló árkot (fovea subm axil laris). Az ág (ramus mandibulae) két széllel bír, melyek közül az elülső élesebb s a ferde vonal folytatásába esik ; a hátulsó szél vastagabb és hosszabb. Ott, hol a hátulsó szél az alapiól tompa szögben felemelkedik, van az állkapocs szöglete (angulus mandibulae), melynek külső oldalán izomérdesség (tuberositas masseterica) van. Az ág belső oldala alúl szintén érdes
