Schmidt T. dr.: Az anatomi alapvonalai (Budapest, 1904)

Bevezetés

Bevezetés.

7

2. A szalagtaii (syndesmologia) a csontokat összefűző lágy részeket, a szalagokat irja le és az ízületek tanát (ar- thrologia) is magába foglalja.

3. Az izomtan (myologia) tárgyát a test^ activ mozgató szervei, az izmok teszik.

4. A zsigertan (splanchnologia) két fő részre oszlik.

Az egyik a tápláló rendszer (organa nutritionis) s a gázcserét közvetítő lélegző készülék-nek (apparatus respiratorius) leírásával foglalkozik. A másik rész a húgy- és fajfentartó szervek (apparatus urogenitalis) leírását tartalmazza.

5. Az értan (angiologia) azon szerveket írja le, melyek a testben a táplálékból nyert nedvet (vért, nyirkot) hordják szét és tartják folytonos keringésben.

6. Az idegtan (neurológia) azon szerveket tárgyalja, melyek a test összes szerveinek működését szabályozzák és az érzékszervek (1. a.) segélyével a külbenyomásokat felfogják, öntudatra hozzák, bennünk szellemi működést és akaratnyilvánu- lást hoznak létre.

7. Az érzékszervek és a köztakaró (organa sensuum et integumentum commune) a külbenyomások felfogására szolgálnak. A köztakaró azonkívül határt von az egyén és a külvilág között.

Hogy az egyes testrészek leírásában az irányokat | Tengelyek. s a részek helyzetét pontosan és egységes kifejezésekkel tudjuk megjelölni, következő, a térre vonatkozó fogalmakkal kell megismerkednünk, melyeknél az emberi testet mindig állva kell elképzelnünk. Megkülönböztetünk három tengelyt, melyek merőlegesen állanak egymáshoz. Az első a hossztengely (axis longitudinalis), mely szerint megkülönböztetünk a testen feji (cranialis) és farki (caudalis) véget. A második a haránt tengely (axis transversalis), mely a bal oldalt a jobbal köti össze. A harmadik a nyílirányú vagy háthasi tengely (axis sagittalis seu dorsoventralis) a mely, mint neve is mutatja, a háti és hasi oldalt köti össze. Másik nevét a koponya nyilvarra- tával való párirányos járása következtében kapta.

E három tengelyen keresztül a következő három I Síkok.