Schmidt T. dr.: Az anatomi alapvonalai (Budapest, 1904)
Első rész. Csonttan - A koponya csontjai - Az agykoponya csontjai
A koponya és csontjai. s a szem- és orrüreg képezésóhez járul. Fődarabból és három páros nyúlványból áll, u. m. : 1. nagy szárnyak, % kis szárnyak, A. szárnyalakú nyúlványok. Az ékcsont teste (corpus ossis sphenoidalis) a | Test. csontnak középső és legtömegesebb részét alkotja, köbalakú, vékony falú és egy öblöt (sinus sphenoidalis) zár magába, melyet gyakran ferdén álló sövény (septum sinuum sphenoidalium) két részre oszt; az öböl az orrüreggel áll közvetlen ösz- szeköttetésben. A testnek hat felszíne van : a felső felszín az oldalsó felszínekkel együtt a koponyaüreg alapi részének belső felszínén fekszik, az elülső és az alsó felszín az orrüreg felé fordít!, a háti felszín pedig a nyakszirtcsont alapi részével egyesül. a) A felső felszín elülső végén egy tompa dudorodás (tuberculum sellae) mutatkozik, melynek kétoldalán a kicsiny középső lejtőmelletti nyúlványok at (processus clinoidei medii) találjuk. A felső felszín ezen elülső része a rosta- csont vízszintes lemezével találkozik; szélétől gyakran két kis csontlemezke emelkedik ki (alae minimae), melyek a rosta tövls-sé (spina ethmoidalis) összeforradhatnak. A felszín középső, legnagyobb része erősen bemélyedt, nyereghez hasonló és ezen hasonlatosság miatt töröknyereg-nek (sella turcica) nevezik; ezen árok (fossa hypophyseos) az agyalapi mirigyet fogadja magába. Mögötte emelkedik a nyereg lláta (dorsum sellae), melynek hátulsó felszíne érdes és a nyakszirtcsont alapi részével a már említett lejtőt (clivus) alkotja. A nyereghát szélei fenn a kiemelkedő hátulsó lejtőmelletti nyúlványokkal (processus clinoidei posteriores) végződnek. A nyereggumó előtt harántirányú barázda fekszik (sulcus chiasmatis), melyben a látóideg kereszteződő helye nyugszik, b) és c) Az oldalsó felszinek-et legnagyobb terjedelmükben a nyúlványok ere- dése foglalja el. Felső, szabad részükön a nyeregárok két oldalán nyílirányban halad a sekély fejverőéri barázda (sulcus caroticus), melynek oldalsó határát a kiemelkedő éknvel- vecske (lingula sphenoidalis) teszi, d) Az elülső felszín négyoldalú, le és hátrafelé irányul, az alsó felszínre tompa szögben /promontorium sphenoidale (Miiialkovics)/ hajlik ál. Közepén a kiemelkedő taraj (crista sphenoidalis) látható, 53
