Schmidt T. dr.: Az anatomi alapvonalai (Budapest, 1904)

Első rész. Csonttan - A törzs csontjai - A mellkas csontjai

A törzs csontjai.

43

biakon 7 pár bordabevágás látható. Egészben 3 részt különböztetünk meg rajta, melyeket a csontnak római kardhoz való hasonlatossága miatt markolat-nak. lap-nak és csúcs-nak neveztek el. A markolat a laphoz tompa szögben [angulus sterni (Ludovici)/ illeszkedik, hol egész öreg korig rostporczogós összefüggés mutatkozik (synchondrosis sternalis). E szöglethez ízül a második borda, a miért is e hely fontos tájékozási pontúi szolgál a gyakorlatban.

A markolat (manubrium sterni) felső szélének közepén a félhold alakú torkolati bevágás (incisura jugularis) és kétoldalt tőle a kulcscsonti bevágások (incisurae claviculares) vannak.

A szegycsont lapja vagy fődarabja (corpus sterni) felülről aláféle közepéig szélességben gyarapodik, aztán vége felé ismét keskenvedik: legszélesebb helyén sem éri el a markolat szélességét, de ennél körülbelül háromszor hosszabb. Elülső felszíne (planum sternale) gyengén domború.

A kardnyulvány (processus xiphoideus) legrövidebb és legvékonyabb darabja a csontnak, egy része állandóan porczogós > vége hegyes, gyakran ketté vált ; felszíne némelykor átlyukadt.

A bordabevágások (incisurae costales) eloszlása a két szél mentében a következő : az első bevágás a markolat oldalsó szélén mindjárt a kulcscsonti bevágás alatt fekszik, a második a szegycsonti szögletnél, még pedig úgy, hogy az ízlap fele része a markolatra, fele része pedig már a testre terjed, a hatodik és hetedik a test végén szorosan egymás mellé került, a többi három pedig egyenletesen van elosztva a test szélének még hátralevő részén.

A kulcscsonti bevágások mögött néha két apró, saját csontosodási maggal bíró szegyfeletti csont (ossa suprasternalia) fordul elő. A kardnyulvány néha igen hosszú és ülő fogrlalkozással biró egyéneknél befelé hajlott. Nemi különbségek is mutatkoznak, a mennyiben a félti szegycsontja hosszabb, keskenyebb, a nőé rövidebb, szélesebb.