Schmidt T. dr.: Az anatomi alapvonalai (Budapest, 1904)
Első rész. Csonttan - Különös rész - A végtagok csontjai - Az alsó végtag csontjai
A végtagok csontjai. 33 A test. medialis oldala kivájt, lateralis oldala széles, merőleges, elülső részén gyakran sodornyúlvány (processus trochlearis) fordul elő változatképen. A lábháti oldalon ízületi felszín van az ugrócsont számára. Az elülső nyúlvány két íziélszinnel bír, felül az ugrócsont s elül a köbcsont számára. A nyúlvány és a sarkcsont teste között lekszik a sarkcsonti barázda (sulcus calcanei), mely az ugrócsont ízközti barázdájával a lábtői öblöt (sinus tarsi) fogja közre. A test medialis oldalán párkányszerű nyúlvány szögei ki, melyen az ugrócsont fejének egy része nyugszik, s melyet ezért ugrócsonti párkány-nak (sustentaculum tali) nevezünk; van rajta egy ízfelszín és egy árok, mely utóbbi a talpi oldal felé lordul és egy izom inának befekvésére szolgál. A sajkacsont. A sajkacsont (os naviculare pedis) a láb media- | Sajkacsont. lis oldalán, az ugrócsont feje és a három ékcsont között fekszik ; a sarkcsontot kivéve, az összes lábtőcsonttal ízül. A lábháti és talpi felszíne domború és érdes, a medialison egy gumó (tuberositas ossis navicularis) van, mely az élőn is kitapintható és a lábtőizületek lefutásának meghatározásánál irányító- pontúi szolgál. A lateralis oldal keskeny ízlapocskával bír a köbcsont részére, distalis végén pedig három mezőre osztott, az egyes ókcsontok számára. Az ékcsontok. Az ékcsontok a sajkacsont elölt feküsznek és a láb öregujj i szélétől számíttatnak első-, második- és harmadiknak. Az első ókcsont (os cuneiforme primum) a leg- | Klsó ekesoiit. nagyobb, alapja a talp felé, éle pedig a lábháti felszín felé fordult. Oldalsó felszíne homorú, érdes, a hátulsó és felső szélen porczogós ízlapja van a második ókcsonllal való ízülésre. Medialis felszíne függélves irányban domború. Talpi felszíne domború. A hátulsó felszín háromoldalú, porczogós ; a sajkaDr. Schmidt T. : Az anatómia alapvonalai. '*
