Schmidt T. dr.: Az anatomi alapvonalai (Budapest, 1904)
Negyedik rész. Zsigertan - Általános rész
NEGYEDIK RÉSZ. ZSIGERTAN. SPLANCHNOLOGIA. Általános rész. A zsigertan a test belsejében fekvő parenchymás és hártyás- képződményekkel, a zsigerek-kel (viscera) foglalkozik, melyeknek működése az emésztésben, lélegzésben, kiválasztásban és lajfentartásban nyilvánul. Ily alapon a zsigertant három nagy részre oszthatjuk fel, nevezetesen A) Az emésztőkészülék (apparatus digestorius). B) A lélegzőkészülék (apparatus respiratorius). C) A húgy- és ivarkészülék (apparatus urogenitalis) anatómiájára. Az emésztőkészüléket a szájnyílással kezdődő és a végbélnyílással végződő, hosszú, tekervényes csatorna képviseli, melybe a szájüregben a nyálmirigyek, a hasüregben a máj és hasnyálmirigy önti váladékát. A lélegzőkészülék az orrnyilásokkal kezdődik, a nyak tájékán keresztezi az emésztőcsatornát és a mellüregben két nagy tömlőszerű testben, a tüdőkben végződik; a légcsere eszközlésére szolgál; bele van iktatva a gége, ez az emberre bélyeges hangadó szerv. A húgy- és ivarkészülék két egymástól működésére nézve igen eltérő részből áll, melyek azonban többé-kevésbbó együttesen nyílnak kifelé. A húgykiválasztókészü- lék páros szervből, a vesékből áll, melyek a vérből kiválasztott folyadékot, a hugvot, hosszú vezetéken keresztül közös gyűjtőbe, a húgyhólyagba bocsátják. Az ivarkészülék szintén páros mirigyből áll, a féríiban a heréből, a nőben a petefészekből; mindkettőnek váladéka különös szerkezetű kivezető utakon
