Bock, C. E. dr.: Bonctani zsebkönyv (Pest, 1862)
Csonttan
20 (a halántékcsont sziklarészén levő hasonló vágánynyal képzi a torkolataikat.) ß. Felső fölületük a koponyaür felé néz, melyen : a névtelen nyujtvány — processus (inonymus — és egy része a haránt barázdának látszik. c. Az alaprész — pars basilaris — az öreg lik előtt fekszik és az ikcsont testével forr össze. Felső vagy bel-fölülete sima, és képez: árkot jobban : lejtőt a nyultagy számára — fossa rectius: clivus pro medulla oblongata; — az alsó vagy kül-fölület érdes (a nagyobb és kisebb mellső egyenes fejizom odatapadásától) és rajta észlelhető az alapi vagy bárzsingi tövis, — spina basilaris s. pharyngea (a felső garatfüző izom számára); oldalsó fölülete a sziklacsonthoz kocódik; — a mellső az ikcsonttal nő össze; — a hátsó éles és képzi az öregük mellső kerületét. Ikcsont — os sphenoideum — vagy az alap csont ik részlete — pars sphe- noidea ossis basilaris. — Fekvése: a koponyaalap közepén. — Alak a: igen rendetlen, röpülő denevérhez némileg hasonló. — Részei: test, nagy- és kis szárnyak, szárnyképü nyujtványok. — Összeköttetése : a nyakszirt-, rosta-, homlok-, eke-, halánték-, fal-, járom-, szájpad- és felső állcsontokkal. a) T estnek vagy a 1 a p n a k— corpus s. diaphysis — neveztetik közéjaső, legvastagabb része, mely 6 fölszinnel bir és üres, ezen ür közfal által az u n. iköblökre — sinus sphenoidales — van osztva, melyek a hátsó rostasejtekkel közlekednek; e közlekedés az u. n. Bertini-féle csontocskák vagy ikszarvak — ossicula Bertini s. cornua sphenoidalia — által anyira el van zárva, hogy csak csekély nyilás marad
