Schmid Hugó: Sebészi műtéttan orvostanhallgatók és gyakorló-orvosok számára (Budapest, 1889)
III. Szövetek folytonosságának megszakítása
71 azért bizonyos késtartások vannak megállapítva, melyeknek főbbjei a következők: Első tartás. A szikét vagy kusztorát úgy fogjuk meg, mint a közönséges asztal-kést. T. i. nyelét tenyerünkbe szorítjuk. A penge éle vagy lefelé irányúi, a midőn is mutatóujjunk a penge hátán nyugszik (22. ábra), vagy felfelé, mely utóbbi esetben mutatóujjunkat a penge és nyél összeköttetési helyére (a penge nyakára) illesztjük (23. ábra). — A késnek ilyetén tartásával végezzük legbiztosabban és hathatósan a hosszabb és mélyebb metszéseket. Második tartás. A szikét irótoll módjára fogjuk. Hüvelykujjunk a nyélnek egyik, középujjunk annak másik lapjára helyezkedik; mutatóujjunk a penge nyakára van téve. A műszer nyelének farka hüvelyk- és mutatóujjunk közt levő térben szabadon áll, A penge éle vagy lefelé (24. ábra) vagy felfelé (25. ábra) irányul. Ily tartással könnyen, finoman és emellett mégis biztosan ejthetünk csekély metszéseket, mint pl. ütőerek kikészítésénél kívánatos. Harmadik tartás. A szikét hegedű vonó módjára tartjuk kezünkben. Hüvelykujjunk ugyanis a nyél testének egyik oldalára, a többi négy ujjunk hegyei pedig másik oldalára jutnak. A szike éle ismét vagy lefelé irányul, úgyhogy 24. ábra. 25. ábra.
