Schmid Hugó: Sebészi műtéttan orvostanhallgatók és gyakorló-orvosok számára (Budapest, 1889)

XI. Műtétek a légzőszerveken

584

Orrképzés (Rhinoplastica).

(Olv. a képzőműtétek átalános szabályait.)

Az orrhiány, legyen az veleszületett képződési hiba, erőszaki csonkításnak avagy betegségeknek, — milyen a bujakór, rák, fagyás stb. — következménye, az arcz oly nagyfokú eltorzulásával jár, hogy pusztán az éktelenség takarása is indokolt ; a hiánynak a rendes orr idomához hasonló pótlása pedig a képzősebészetnek már művészeti feladatát képezi.

Indiában volt az a szokás, hogy vétkeseknek és hadi foglyoknak orrát csonkíták meg; nem csoda, hogy ott fogam- zott is meg a vágy azt helyrepótolni. Az orrképzés műtété náluk úgy hajtatott végre, hogy az anyaghiányt a szomszéd képletekből kiszabott karélylyal fedték be. E műtét híre Angolországból csak a múlt század végén származott át hozzánk.

A mód tökéletesítésében Diejfenbach-nsk van maradó érdeme. Ettől az indus módtól már a 16-ik század végén Tagliacozzi által (Bolognában) leírt olasz mód, melyet később Graefe kiváló eredménynyel javított, csak abban különbözik, hogy a pótló lebeny az anyagveszteségtől távolabb eső helyről, a Tcarról lesz kölcsönözve.

Aszerint, amint az egész orrot vagy annak csak egy részét kell helyreállítani: teljes és részletes orrképzést külöm- böztetünk meg.

1. Teljes orrképzés.

a) Orrhépzés homlolcbőrbó’l.

Mindenekelőtt egy átalános tervet készítünk. Papirlemez- ből a képzendő orr mintáját kivágjuk s ismételt odamérés által meggyőződünk arról, vájjon alakja s nagysága a pótlás tervének az adott körülmények között megfelel-e ? A minta lehető egyszerű legyen; átalán véve háromszög alakban szoktuk azt kimetszeni, melynek alapja az orrsövény képzéséhez szükséges négyszögletű, körülbelül */*" hosszú lebenynyel meg lesz toldva, pl. 263. ábra.

Ezen irányadó mintán azonban némi változtatást kell tennünk. Minthogy a pótló lebeny lehajtása következtében