Schmid Hugó: Sebészi műtéttan orvostanhallgatók és gyakorló-orvosok számára (Budapest, 1889)
X. Műtétek a bőrön
569 (indus mód), vagy pedig 2. valamely távolabbi helyről kölcsönözhetjük (olasz mód, Tagliacozzi). Ha a pótló bőrrészletet ugyanazon egyénről vesszük, akkor a műtétet autoplasticánah mondjuk; ha más idegen egyénről ültetjük át a fedő képletet, akkor heteroplastica a műtét neve. A műtét végrehajtásának indító okait vagy csupán szép- ségi tekintetek képezik, vagy pedig az illető testrész pótlása, illetőleg helyreállítása, a működési zavar és rendellenesség, vagy épenséggel működési képtelenség miatt válik elkerülhet- lenül szükségessé. A képzőműtét javallva van : 1. Veleszületett hézagképződés után. Pl. nyúlajknál, szájpadi és alhasi hasadéknál stb. 2. Erőszaki sértések után létrejött anyagveszteségeknél. 3. Lobos folyamatok által föltételezett anyaghiányoknál. Égés, fagyás után. 4. Daganatok kiirtása után, ha a műtét tetemes bőrveszteséggel járt s a sebszélek közelítése különben nem sikerül. A műtét sikeres véghezvitelére nézve hellók az, hogy a műteendő egészséges legyen. Általános senyves betegségeknél, pl. bujakór-, görvélykórnál a műtétet el kell halasztanunk addig, mig a kóros folyamat, kellő kezelés mellett, vissza nem fejlődött. Ezenfelül fontos föltétel a műtét szerencsés eredményére nézve, hogy: 1. az átültetésre szánt bőrrészlet ép s egészséges legyen, s hogy 2. a hiány határait környező részek is ép állapotban legyenek. Csak igy lehet reményünk arra, hogy az áttett bőrrészlet nem hal el s hogy az átültetés helyén egybeforrásra kedvező talajra jut. A műtét végrehajtása. A beteg és a műtő helyzete olyan legyen, hogy a műtét terére essék a világosság. A szőröket leborotváljuk. A műtét három főmozzanatból áll: a) az anyaghiány fölsebzéséből, b) a pótló bőrrészlet képzéséből és c) annak átültetéséből. A fölsebesítést úgy végezzük, hogy az anyaghiánynak heges vagy fekélyes széleit szikével egész vastagságában eltávolítjuk. A metszés merőlegesen hatoljon a bőr egész
