Schmid Hugó: Sebészi műtéttan orvostanhallgatók és gyakorló-orvosok számára (Budapest, 1889)
XV. Daganatok eltávolítása
842 melyek a 3 lapoczka alatti ideg által lesznek ellátva. Legkönnyebben a 2-ik lapoczka alatti ideg (n. subscap. medius) sérül meg s minthogy ez utóbbi a lapoczka alatti izomhoz is küld ágakat, átmetszésének következményei annál inkább károsak. Ennek a bajnak elkerülése végett a széles hátizom szélét tompa úton lecsupaszítjuk: a hónalji viszérnek kikészítése s ágainak lekötése után pillanthatjuk csak meg a seb mélyében a 2-ik lapoczka alatti ideget, hasonló módon keressük föl a széles hátizomhoz futó ideget is. Ha ez megtörtént, akkor a hónaljnak kitisztításához fogunk, mit már most az említett idegek megsértése nélkül végezhetünk. Az egyetlen ideg, amelyet át kell metszenünk, a 2-ik bordaközti idegnek egy ága (n. intercosto-humeralis), aminek azonban csak a fölkar belső oldalán föllépő, ideigtartó érzés-csökkenés a következménye. Burkonytömlők (echinococcus) műtété. Burkonytömlők minden szervben és minden szövetben előfordulhatnak. Felszínes tömlőknél (pl. a bőralatti kötőszövetben, vagy fölületesen fekvő izomszövetben kifejlődött echinococcusok- nál) az egész tömlőt kiirtjuk. Ha ez lehetséges nem volna, akkor a tömlőt feltárjuk s az üregnek nyitvatartása által sarjadzás útján érhetünk el gyógyulást. Más elvek vezetnek olyan tömlőknél, melyeknek székhelye valamely élettani üregben fekvő szerv. Itt csak akkor gondolhatnánk a tömlőnek kiirtására vagy az anyatalajjal való egyetemleges eltávolítására, ha az életműködésre akadályozóig ható befolyástól tartanunk nem kellene. Az echinococcus leggyakrabban telepedik meg a májban, a hashártyán, a vesékben, a lépben, a tüdőkben stb. Minthogy a máj burkonytömlője gyakoriság tekintetében első helyet foglal el, azért a műtői eljárásra nézve azt veszszük mintaképül. E helyen feladatunk nem a tömlőnek kiirtása lesz, hanem annak elenvésztése azzal az ügyelettel, hogy megakadályozzuk a tömlőtartalomnak a hasüregbe való omlósét. Követelmény
