Herxheimer Gotthold dr.: A kórbonctan alapvonalai 2. Részletes kórbonctan (Budapest, 1915)
III. Fejezet. A légzőszervek megbetegedései - B) Gége és légcső
B) Gége és légcső. 69 Máskülönben a nyálkahártyán sokszor hasonló duzzadások találhatók, mint súlyos hurutoknál. Azt már említettük, hogy a tuberkulózishoz glottisoedema és perichondritis is járulhat; a porcnak, lóként a kannaporcnak, elhalása is gyakran előfordul. Mint a tuberkulózisnak további szokatlan alakját olykor kiterjedt, diffúz, gümős sarjszövetet találunk a gégében — eleinte kife- kélyesedés nélkül, úgy hogy egészen daganatszerű képek keletkeznek, amelyek a gége erős szűkületéhez vezetnek. A légcsőben a tuberkulózis többnyire lapos, lentikuláris fekélyeket hoz létre, amelyek összefolyás által itt is kiterjedt fekélyedéshez vezetnek. Ritkábban elsődleges tuberkulózis is előfordul a gégében. A lupus a gégében hasonlóan viselkedik, mint a garatban. Előfordulhat elsődlegesen is a gégében. A gége svpliilise másodlagos vagy harmadlagos lues jelensége. Az előbbinél részben egyszerű hurutot találunk, amely semmi jellegzetesei nem mutat, részben ú n. plaques niuqueuses-t, amely (I. k. 166. 1.) többnyire a garatnak hasonló bántalma után főként a hangszalagokon, a regio interarytaenoi- deában, az aryepiglottikus redőkön és a gégefedőn fejlődik. A lues harmadlagos stádiumában a gégében részben diffúz beszűrődések, részben körülírt, gyakran nagyobb számban fellépő göbös burjánzások (göbös syphilid) keletkeznek ; mindkettőnek szétesése folytán fekélyek jönnek létre, amelyek kitűnnek sáncszerűen kiemelkedő szélük, szalonnás alapjuk és a hiány éles elhatárolódása által, valamint azon tulajdonságuknál fogva, hogy gyorsan a mélybe hatolnak és a gége összes szakaszain (valódi és álhangszalag, epiglottis stb.) kiterjedt pusztulást okoznak a nyálkahártyában. A fekélyeknek mélybe való terjedése által perichondritis, phlegmone és porcelhalás keletkezik. A gégesyphilis képe még azáltal is változatosabbá válik, hogy a nyálkahártya el nem pusztult részletein gyakran duzzanatok és burjánzások keletkeznek; a hiányoknál még erősebb torzulásokat okoznak a zsugorodó hegek, amelyek a fekélyek gyógyulása után visszamaradnak. Ezek inszerűen fénylők, gyakran lécszerűen kiemelkednek, zsugorodásuk által két egymással szemben fekvő falrészt egymáshoz közelítenek, egyes hiányokat áthidalnak és ezáltal a legkülönfélébb alaki elváltozásokat okozzák, amelyek a gége vagy a légcső igen nagyfokú szűkületét hozhatják létre. Az epiglottisnak hegesedésen alapuló anteflexiója gyakran syphilisre vezethető vissza. Igen sajátságos megbetegedések az úgynevezett amyioid-datjanatok, amelyek általában igen ritkák, de mégis aránylag leggyakrabban a légzőszervek felső részeiben és főként a gégében (továbbá a conjunctiván) fordulnak elő. Daganatok benyomását keltő sajátságos szalonnás fényű képletek ezek, amelyek a gége belsejét erősen szűkíthetik. Ilyenkor tömeges helyi amyloidlerakódással van dolgunk, főként a nyirokpályákban. A betegség aetiologiája teljesen ismeretlen. Az idősült hurutnál előforduló nyálkahártyatúltengésektől eltekintve, a 475. ábra. Gége-papilloma, amely a bal gégetasakból indul ki. Körner, Lehrbuch der Ohren-, Nasen- und Kehlkopfkrankheiten. III. Au fl. 476. ábra. A hangszalag fibromája. • Dr. Ritter-Berlin altul átengedett rajz szerint.)
