Herxheimer Gotthold dr.: A kórbonctan alapvonalai 2. Részletes kórbonctan (Budapest, 1915)

II. Fejezet. A vérkeringési szervek megbetegedései - C) Nyirokerek

H. fejezel. A vérkeringési szervek megbetegedései.

<52

Idősült rostos produktív nyirokérlob főként a savós hártyák idősült gyulladásaival kapcsolatban jön létre és a nyirokér falának rostos megvastagodásához valamint endotheljének burjánzásához vezet, amely utóbbi egymagában a lumen elzáródását okozhatja (líjmpharígitiá oblite- raiiá). Hasonló idősült gyulladások folynak le a tüdő nyirokereiben anthra- kosisnál stb.

Lymphangitis tuberculosát találunk igen gyakran gümős gócok környékén. A nyirokerek fala ilyenkor megvastagodott és kis tuberkulu- mokkal behintett, a nyirokértörzsek lumenük itt-ott bekövetkező elzáródása miatt helyenként kitágulnak (v. ö. a «béh>-ről szóló fej.). A ductus thoracicus és főágainak t uberkulózisáról hevenyés miliaris tuberkulózisnál 1. I. k. 158. 1.

A lymphangitis syphilitica különösen fontos mint a syphilis kórokozójának közvetítője az elsődleges bántalom helyétől a környéki (rendesen íágyéki) nyirokcsomókig (anyirok-kö tegy>).

Daganatok, főként rákok, gyakran benőnek a nyirokerekbe, úgy hogy a nyirokerekben (a ductus thoracicusban is) és a kötőszövet nyirokhézagaiban sokszor nagyobb területeken rákos burjánzás látható; különösen szépen mutatkozik ez másodlagos tüdő- és mellhártyarákoknál.

Elsődleges daganatok közül endothehomák és líjmphangiomák fordulnak elő (v. ö. 1. k. 241. és 195. 1.).

A nyirokerek kitágulása, lymphangiectasia, kifejlődik nyirokpangás esetén, a nyirokereknek heges folyamatok (lymphangitis obliterans), újképződmények vagy tuberkulumok okozta elzáródása következtében, ha a meglévő kollateralisok nem elégségesek a nyirok levezetésére. Bizonyos körülmények közt Igmphorrhagia csatlakozhat nagyobb nyirokértörzs elzáródásához (1. I. k. 28. 1.). Sokszor a lymphangiectasiák a kötőszövetnek vagy maguknak a nyirokereknek idősült gyulladásaival vagy hyperplasiás folyamataival állnak összefüggésben, ill. ezek által okoztatnak; az idősült gyulladásban résztvevő nyirokerek a lob következtében valószínűleg elvesztik faluk rugalmasságát és tágulékonyabbakká válnak. A tágulások majd egyenletesebbek, majd zsákszerűek és csomósak.

Ide tartoznak az elephantiaáiá, valamint a niakrogloóóia és makro- clieilia (1. I. k. 195.1.) némely esetei. Gyakran találunk nyirokpangást a mesen- terialis chylu.serekben, amikor is ezek kitágulnak és kanyargósakká válnak és vastag, rostos köt egeket alkotnak, míg tartalmuk kásás anyaggá változik. A trópusokon a filaria áanguini.i endemiá.s líjmphgngiecta- óiának okozója.