Herxheimer Gotthold dr.: A kórbonctan alapvonalai 2. Részletes kórbonctan (Budapest, 1915)

II. Fejezet. A vérkeringési szervek megbetegedései - A) Szív- és szívburok

4 2

//. fejezet. A vérkeringési szervek megbetegedései.

A pericardium gyulladásaira nézve elsősorban mindaz érvényes, amit a savós hártyák gyulladásairól általában előadtunk (I. k. 129. 1.).

Az egyes alakokról a következőket jegyezzük meg:

A pericarditis sero-fibriuosa azzal indul meg, hogy a szívburkon bővérűség, zavaros toltok és apró vérzések (petechise) támadnak. Az

450b. ábra. A szívburok lemezeinek összenövése. Gyenge nagyítás.

Lent myocardium, efelett a subpericardialis zsírszövet. Ezt követi az újonnan képződött erekben gazdag sarjszövet, amely a képen baloldalt a szívburok fali lemezéből kinőtt sarjszövettel már szo450 a. ábra. Pericarditis flbrinosa (2y ).

rosan összefügg és mindenütt erős rostos átalarostonyás izzadmány, G sarj szöveti réteg, F sub- epicardialis zsírszövet, V véna az utóbbiban, M a szív fala.

kulást mutat. A két lemez közt kevés még nem szervült fibrin fekszik. (A s c h o ff- G a y 1 o r d, Kursus der pathol. Histologie.)

első stádiumban a zzaoaroá foltok a pericardium rendes tükröződésének hiánya áltál tűnnek szembe. Csakhamar azonban kifejezett bársonyszerű zavarosság látható, amely szürkéssárga, roótoníjdá lepedők lecsapódásán alapszik; ez azután kifejezett, könnyen levonható, gyakran hálózatosán elrendezett hártyákká nő meg, sokszor pedig vastagabb, geren- dázatos és bolyhos tömegekké, amelyek a szív felszínére, valamint a szívburok külső lemezének belső felületére is lerakódnak. Ha nagyon tömeges