Herxheimer Gotthold dr.: A kórbonctan alapvonalai 2. Részletes kórbonctan (Budapest, 1915)
II. Fejezet. A vérkeringési szervek megbetegedései - A) Szív- és szívburok
26 II. fejezet. A vérkeringési szervek megbetegedései. már nem is mutatható ki biztosan. Míg egyfelől az endocarditis (mindkét alakja) typhus (nagyon ritkán R.), gyermekágyi láz stb. részjelensége gyanánt észlelhető, addig másfelől a maga részéről is metastasis és embólia útján a folyamat további kiterjedését okozhatja, de mindkét fajta endo- carditisnél többnyire igen különböző módon (1. alább). Az éppen elmondottakból kitűnik, hogy az endocarditisek két főalakja setiologiailag nem mindig különíthető el egymástól élesen. Ugyanezt mondhatjuk anatómiai megjelenésükről is. De ha vannak is átmeneti alakok, így pneumo- kokkusszal való fertőzésnél, vagy az idősült fekélyes alaknál, melyet a Schottmüller-féle streptococcus viridans okoz, azért a két alak rendesen nagyon különböző, és ezt a két alaptypust írjuk most le. Az endocarditis verrucosánál a billentyűk zzárődáói vonalának alsó oldalán, azaz azon a szélen, ahol a billentyűk záródásukkor összeérnek (435.ábra), gyakran sorba rendezett szemölcsös növedékek támadnak, melyek legtöbbször csak kölesnyiek, gyakran még sokkal kisebbek és szabad szemmel alig észrevehetők, néha azonban nagyobb csomókká egyesülnek. Színük szürkéssárga vagy vérfestékkel való beivódás folytán kissé vöröses, állományuk kezdetben majdnem kocsonyaszerűen lágy. Felszínükön állandóan elég könnyen lehúzható thrombus-tömegek tapadnak, melyek a vérből csapódtak ki. Ennek megfelelően a szövettani vizsgálatnál a felrakodások felszínes rétegeiben szemcsés vagy rostos tömeget látunk, amelyet fibrin vagy vérlemezkék, részben vörös vértestecskék és lenkocyták is alkotnak (v. ö. I. k. 30. 1.). Máskülönben a felrakodás leuko- cytákkal igen dúsan beszűrődött sarjadzási szövetből áll. Vérérnélküli szövet gyulladásáról van itt szó, mert a normális billentyű széle nem tartalmaz ereket. Ilyenkor bizonyára a környező erekből történik sejtkivándorlás és exsudatio ; de lényegében a gyulladás kötőszöveti proliferatio jelenségeiben nyilvánul, amelynek eredményekép jön létre a sarjadzásos szövet. Elhúzódott esetekben e sarjszövetben is számos friss ér található, és így gyulladások folytán a billentyűk szélei is erekkel láttatnak el. A növedékek legfelső részei el vannak halva és a másodlagos felrakodásokkal meglehetősen egynemű tömeggé olvadnak egybe (435., 437. ábrák). A felrakodások kocsonyaszerű lágysága miatt gyakran megesik, hogy azokból egyes részletek a vérarám által elszakíttatnak és más szervekbe sodortatnak, ahol végül apró verőerekben fennakadnak és emboliás infarktusokat hoznak létre, nevezetesen a lépben, a vesékben, vagy emboliás eredetű el- lágyulást az agyban. Mindazonáltal az endocarditis verrucosa, legalább az alább megbeszélendő endocarditis ulcerosához képest, rendesen annyiban jóindulatú, hogy egyáltalában ritkábban okoz embóliát, és hogy az embolusok legtöbbnyire nem fertőzöttek, tehát csak egyszerű infarktusokat okoznak. 435. ábra. Endocarditis verrucosa az aorta billentyűin.
