Herxheimer Gotthold dr.: A kórbonctan alapvonalai 2. Részletes kórbonctan (Budapest, 1915)
I. Fejezet. A vér és vérképzőszervek betegségei - B) Lép
B) A lép. 9 találunk különösen typhus abdominalisnál, pestisnél, febris recurrensnél és (főként a follikulusok belsejére szorítkozva) diphtheriánál ; más esetekben, különösen ha genykeltő baktériumok keringenek a vérben, áttételi tályogok lépnek fel a lép szövetében. A lépszövet ellágyulása, valamint a tályogok a hasüregbe való áttörésre és genyes hashártyagyulla- dásra vezethetnek. Sokkal ritkábban terjed át genyedés a lépre a közvetlen környezetről. Némely megbetegedésnél (diphtheria, scarlatina) a hyperplasia és duzzadás különösen a fcllikuluóokat illeti, amelyek ilyenkor nagyobb szürke foltokként mutatkoznak a metszéslapon. A hyperplasiás lépdaganat hosszabb fennállása esetén idősült in- durativ lépdaganatba megy át, amikor a sejtes elemek hyperplasiá- jához az interstitialis szövet megszaporodása csatlakozik. Mind több és több roáícó kötőázöveti nyaláb keletkezik, amelyek a vérerek és a még megmaradt vérüregek és pulpakötegek közt húzódnak el és mindinkább a pulpa rostos átalakulására vezetnek. Ezen folyamatok következtében a szerv tömöttebbé válik, térfogata kisebbedik és végül még a normális alá is sülyedhet. A metszéslapon már szabad szemmel is észrevehető a tok és a trabekulák megvastagodása, mely utóbbiak vastag, szürke kötegeket alkotnak és a köztük fekvő, mindinkább besüppedő, síma, tömött és száraz pulpaszövetet sokszorosan rekeszekre osztják ; a pulpa bőséges pigment lerakódása folytán gyakran barnásán színezett. A felületen a tok szürkésfehér, átlátszatlan, tömött, gyakran körülírt, kérges, néha porckemény megvastagodásokkal ellátott, amelyek máskülönben a lép sorva- dásos állapotainál, különösen vénségi sorvadásnál is, előfordulnak («perisplenitis fibroda», cukormázas lep). Efféle krónikus indurativ lépdaganat vagy hevenyés duzzadásos állapot kimeneteleképen jön létre, vagy némely időáiilt fertőző betegséggel kapcsolatban, főként ágphiliánéi, gyakran krónikuá tüdőtiiberkulóziánál kezdettől fogva lassan fejlődik ki. A májcirrhoáiándl állandóan előforduló lépmegnagyobbodást régebben a vena portae májon belüli ágainak elzáródására és a vena portae rendszerében ezáltal keletkező pangásra vezették vissza. Újabb vizsgálatok szerint azonban önállóbb jelentősége van, mert már igen korán (a súlyosabb pangásos jelenségeknek a vena portae rendszerében való kifejlődése előtt) fellép és a szövettani kép szerint is inkább sejtes hyperplasián, mint vérpangáson alapszik ; mindazonáltal a későbbi lefolyás alatt a vena portae rendszerében uralkodó vérpangás nem marad hatás nélkül a lép- daganatra. A legnagyobb, néha óriási hyperplasiás lépdaganatokat bizonyos vér- bajoknál és a ngirokrendázer megbetegedéseinél találjuk, így leukae- miás lymphadenosis- és myelosisnál, aleuksemiás lympliadenosisnál, Iympho- granulomatosisnál (porphyrlép). Ezen betegségeket illetőleg lásd az I. r. IV. f. függelékét. Továbbá itt, említendő meg a váltóláz. A duzzadás itt is a szövetrészek erős sejtes hyperplasiáján alapszik, és a többi alakoktól csakis a gyakran tömegesen lerakódott pigment által különböztethető meg (melanaemia, 1. fent) ; a lép ilyenkor feketés-palaszürke színt kap. Idősült esetekben a hyperplasia mellett a kötőszöveti váz tent leírt elvál-
