Herxheimer Gotthold dr.: A kórbonctan alapvonalai 2. Részletes kórbonctan (Budapest, 1915)
IV. Fejezet. Az emésztőszervek és mirigyeinek betegségei - D) Gyomor
D) Gyomor. 149 húgycsatornahámnak elmeszesedése más körülmények közt is előfordul, habár oly nagy intenzitással és kiterjedésben, mint a szublimátmérgezésnél, felette ritkán (1. a 69. ábrát az I. k. 75-ik lapján). Végül azon mérgek közül, melyek a gyomorban és a belekben maró hatást fejtenek ki, megemlítendők a réz, az antimon és a cink .Rézvitriollal és rézrozsdával (grünspan) való mérgezésnél a nyelőcsőben, a gyomorban és a bélben néha zöldes vagy kékes pörköket találunk. Hn/mronmérgezésnél (tartarus stibiatus alakjában) a gyomorban és a tápcsatorna más részeiben hasonló pusztulákat találunk, mint amilyenek a bőrön is hánytatóborkő hosszabb behatása után láthatók. Om/emérgezésnél szintén pörkösödés jön létre a gyomorban és a nyelőcsőben. Végül argentum nitricummal való mérgezésnél későbbi fénybehatásra is megfeketedő pörköket találtak. Azokhoz a mérgezésekhez, melyek főként általános tüneteket okoznak és ezeknek részjelenségeként hoznak létre változásokat a gyomorban, elsősorban a foszfor és az arzén tartozik. Foszíormérgezésnél a gyomornyálkahártyán csak kevés, közvetlenül a foszfor által okozott elváltozást találni. Az utóbbiak mérsékelt belövelt- ségben és ekchymosisokban nyilvánulnak; ritkábban fordulnak elő későbbi vérzések. Ellenben a gyomor nyálkahártyájában, valamint más szervekben erős parenchymás és zsíros elfajulás mutatkozik, amitől a nyálkahártya zavaros, néha csaknem tejfehér (gastritis grandularis). A többi tünetek közül megemlítendők: sárgaság és ekchymosisok a bőrön, a nyálkahártyákon és más belső szervekben, vérzések a tüdőben, a méhben, a petefészekben; ekchymosisok a savós hártyákon, a szív belhártyáján stb. A legfontosabb lelet: az összes szervek, főként- a szív, a vesék és a testizomzat zavaros duzzadása és zsíros elfajulása. Leginkább szembeötlenek ezen elváltozások, ha a halál több nap eltelte után áll be, míg röviddel a mérgezés után gyakran kevésbé kifejezettek. Hasonló képet mint a foszformérgezés ad az arzén-(arzénessav) mérgezés is, csakhogy a gyomor és bél nyálkahártyáján az elváltozások sokszor kifejezettebbek és különösen erősebb vérzésekkel is gyakran komplíkálódnak ; nemritkán a nyálkahártyán csekély maró hatás is látható. A gyomorban álhártya képződik, amelyben az arzénessav kristályait rejtő hézagok találhatók. Mint a foszformérgezésnél, itt is keletkeznek azonkívül néha másodlagos peptikus fekélyek a gyomornedv behatására. A gyomor nyálkahártyáját fedő véres nyákban és a gyomorfal fekélyein gyakran találni fehéres tömegeket, amelyek az arzén oktaéder-alakú kristályaiból állanak és amelyek elégetve foghagymaszagot árasztanak. A bélben az arzén kiválasztása miatt gyulladásos folyamatok támadnak. Mindazonáltal az elváltozások a gyomor és bélcsatorna részéről nem állandók. Az általános elváltozások nagyjában megegyeznek a foszformérgezéseivel. Még ha a gyomor- és béltartalomból el is tűnt már az arzén, a többi szervekben (főként a májban, a csontvelőben és a vesékben) még vegyileg kimutatható. A hevenyés arzénmérgezésben elhaltak hullái sokáig ellenállnak a rothadásnak. Néha az ilyen mérgezésben elhaltak újból kiásott hulláit mumifikált állapotban találták. Megjegyzendő, hogy némely esetben arzénmérgezésnél a boncolási lelet feltűnően hasonlít ahhoz, amit ázsiai koleránál látunk (rizslészerű béltartalom, erős enteritis, főként a béltüszők duzzadása), úgy hogy kolerajárvány idején az arzénmérgezésnek összetévesztése ezzel a betegséggel lehetséges. Kéksavmérgezésnél az esetek egy részében a gyomor nyálkahártyáján erős bővérűség és apró vérzések láthatók, más esetekben kifejezett változások nincsenek. Az általános tünetek közül megemlítendők: a keserű mandulaszag, mely a hulla összes részein érezhető, de amely nem marad meg minden esetben ; a hullafoltok, amelyek rendesen feltűnően világos vörösek (cyanmethaemoglobin), (ez sem mindig állandó) ; a vérnek csekély hajlama a megalvadásra ; a vér színére nézve az adatok nem egybehangzók. Az agy, a máj, a vesék, valamint a tüdők rendesen bővérűek; a tüdők többnyire többé-kevésbé oedemásak is. Ellenben a cyan káli a gyomornyálkahártyára közvetlenül maró hatást fejt ki, de a pörkök utólagos duzzadás miatt a hullában ismét eltűnhetnek. A gyomor nyálkahártyája többnyire világosvörös, erősen duzzadt, sok véres nyákkal bevont, a gyomortartalom erősen lúgos kémhatású és szappanszerű. Gyakran a nyálkahártyán elég nagy vérzéseket látni; a cyankáli maró hatása a méregnek szénsavas kalium és ammoniak-tartalmára vezetendő vissza. Hasonló elváltozást, mint a kénsavmérgezés, okoz a nitrobenzol (mirban- olaj, mesterséges keserűmandulaolaj), amelyet benzolból készítenek és anilin előállítására használnak. Itt is keserűmandulaszag érezhető. A hullafoltok általában lividek.
