Schmaus, Hans: A kórbonctan alapvonalai 1. Általános kórbonctan (Budapest, 1914)

Kórokok - VII. fejezet. Paraziták - B) Állati élősdiek - III. Arthropodák. Ízlet lábúak

B) Allati élősdiek. 353 Az akaruóok közül a rühatka, sarcoptes scabiei fontos. A hímek 0-2—03 mm, a nőstények 0 33—045 mm hosszúak. A háton apró tüskék, elől, oldalt és hátul csoportosan elrendezett hosszabb tüskék láthatók. A nőstényeknél az első és második lábpáron nyeles tapadókorongok van­nak, a harmadik és negyediken hosszú sörték; a hímnél csakis a har­madik lábpáron vannak sörték, a negyediken nyeles tapadókorongok. A rühatkák az ember bőrének felső rétegeiben élnek, amelyeket petékkel és ürülékkel töltenek meg és a rühnek nevezett viszketéssel járó bőrki­ütést okozzák. A kb. 1 cm hosszú járat végén tanyá­zik a nőstény. Ez kb. 50 petét termel, amelyekből néhány nap múlva a fiatalok kiosonnak és most önál­lóan új járatokat készítenek. Demodex folliculorum, ózőrtüA&őatka hosz- szúra nyúlt testtel; 03—04 mm hosszú; az ember bőrének komedóiban él, főként az arcon; aknét és bőrpusztulákat is okoz. Limjuatula rhinaria (peutastomum tae- nioides). A nőstény (akár 130 mm hosszú) kb. hat­szor akkora, mint a hím. Az első sárga, az utóbbi fehéres színű. A száj körül egy basalis tagon négy tüske van elhelyezve. Az élősdi különböző állatok, kü­lönösen kutya, ritkábban ember orrában és homlok- üregében él. Az orrváladékkal peték és embryók jut­nak a külvilágba. így aztán állatok, esetleg emberek is lenyelhetik. Az embert kutyák is fertőzhetik. A gyo­morban az álcák kiszabadulnak és a nyirok- és vér­árammal továbbjutva, főként a májban telepednek le. Ezen p. denticulatumnak nevezett 5 mm hosszú lár­vák, amelyeket régebben külön fajnak tartottak, a májban betokolódnak és továbbfejlődnek. Az orrüregbe kerülve —- ami embernél ritka — parazitává fejlőd­nek ki. Embernél a lárvák többnyire már a májban, ill. a mesenteriális nyirokcsomókban elhalnak és el- meszesedve ottan maradnak. Megemlítendők még: a leptus autumnalis nevű lárvák, amelyek bozótokból stb. a bőrre jutnak — nyáron és ősszel — és itt viszketést, ekcé­mát és urtikáriát okoznak; a kedani atka, amely Japánban bőrhólyagokat és pörköt lymphadenitissei és akut fertőzőbetegségekre emlékeztető kór­képet hoz létre; valamint végül az ixodes ricinus, a kullancs, amely legtöbbször a kutyákat, ritkábban az embert támadja meg. A rovarok közül különböző alakok, mint epizoák (1.329.1.) fordulnak elő az embernél. Ide tartoznak a tetvek, amelyek emberen, mint pedicu­lus capitis — fejtetű—, phthirius pubis — lapostetű — pediculus vestimentorum — ruhatetű — fordulnak elő. A tetveknek nincsenek szárnyaik, hanem ormányszerű szájrészük. Eedéllel ellátott petéket (serke) raknak, melyek főként a hajszálakon lógnak. Azonkívül a cimex lectuarius, a poloska, és a bolhák, a mi éghajlatunkon elsősorban a 23 412. ábra. Linguatula rhinaria lárvája. Pentastomum denti­culatum. (Leuckart szerint.) (Braun, Parasiten.) Schmaus: Kórbonetan.

Next

/
Thumbnails
Contents