Schmaus, Hans: A kórbonctan alapvonalai 1. Általános kórbonctan (Budapest, 1914)
Kórokok - VII. fejezet. Paraziták - A) Növényi élősdiek - I. Baktériumok
318 VII. fejezel. Paraziták. 338. ábra. Streptokokkuszok a vérben. szerint gerelyalakúak; két-két tag többnyire tompa végökkel, ritkábban a hegyes véggel van egymásfelé fordulva. Gram szerint festhető. Az állati testben vastag tokkal van ellátva, a mely a tenyészetben legtöbbször hiányzik. A streptococcus lanceolatus a leggyakoribb gyulladásokozó kokkuszok egyike, a mely különösen genyedéses gyulladásokat is okoz ; az esetek többségében a krupos tüdőgyulladást, a dipl. lánc. idézi elő; azonkívül sokszor okoz hurutos tüdőgyulladást, conjunctivitist, pericarditist, perito- nitist, endocarditist, otitis médiát, meningitist; ritkábban nephritist, a női nemi szervek gyulladását, osteo- myelitist és periostitist, tályogokat, septikaemiát vagy orbánczot. Található helyileg a szövetekben valamint a vérben is és könnyen átmegy a vizeletbe és a tejbe. Egészséges egyéneknél a str. lanceolatus igen gyakran található a nyálban és az orrváladékban, olykor az emésztő csatornában és a nemi szervekben is. .Álatok könnyen fer- tőzhetők vele és intravénás befecskendezés esetén septikaemiában pusztulnak el; belélegzési kísérletek által is sikerült vele tüdőgyulladást előidézni. Meningococcus intracellulai •is (Weichselbaum) okozza legtöbbször a járványos meningitis cerebro spinalist, valamint annak egyes szórványos eseteit is ; a pneu- mococcushoz nagyon hasonlóan viselkedik, de ezzel ellentétben Gram módszere szerint elszíntelenedik. A gonococcushoz hasonlóan a meningococcus is rendszerint diplococ- cusok alakjában a sejtekben fekszik. A meningococcus az agyba valószínűleg leggyakrabban az orr-szájüreg- ből jut el, a hol még egészségeseknél is található. A pneumococcushoz még közelebb álló kokkuszformák valószínűleg szintén képesek járványos vagy szórványos agyhártyagyulladást előidézni. Staphylococcus pyogenes szabálytalan halmazokban nő. A st. pyogenes a legközönségesebb genyedést okozó kokkusz; különösen tályog okban, f'urunku- iusokban, phlegmonékban található; továbbá előidézhet osteomyelitisi, periostitisi, tüdőgyulladási, septicopyaemiái, meningitisi, pleuritisi, ritkábban orbánczoi; előfordul még empyemukban, endocarditisnél, karbunkulusnal, panariti- umoknkX, aknénál, sykosisnái, pemphigusnki. Számos vegyes infekcióban is részt vesz. A heveny izületi csúzt okozó mikrobát is ebbe a csoportba sorozták. Általában a staphylococcus pyogenes inkább található körülhatárolt, a streptococcus pyogenes inkább diffúz, körül nem határolt genyedéseknél. Kísérletileg létrehozható vele tályog, izületi gyulladás, a véráramba való fecskendezése által pyaemiás 339. ábra. Pneumococcus. (A. Frankel). Pneumoniás köpet (Seifert-Müller nyomán). 340. ábra. Streptococcus lanceolatus (diplococcus pneumoniae) (Fränkel- \\ eichselbaum) m. 341. ábra. Meningococcus intracellularis. Geny az agyhártyákból (Seifert-Müller nyomán). 342. ábra. Staphylococcus pyogenes m. '
