Schmaus, Hans: A kórbonctan alapvonalai 1. Általános kórbonctan (Budapest, 1914)

Kórokok - VII. fejezet. Paraziták - A) Növényi élősdiek - I. Baktériumok

312 VII. fejezel. Paraziták. nevezett antitoxinok keletkeznek, amelyek a baktériumaiéi gehet közöm- böáíteni és ezáltal hatástalannokká tenni képesek, körülbelül oly módon, amint savak és lúgok közömbösítik egymást. Erről meggyőződhetünk, ha alkalmas kísérleti állatba annyi bakteriumtoxint juttatunk, amennyi elég­séges lenne annak megölésére. Ugyanis, ha egyidejűleg antitoxint fecs­kendünk be, akkor a bakteriumméreg bizonyos mennyiségét az antitoxin bizonyos mennyisége megköti és ezáltal hatástalanná teszi, úgy. hogy az állat nem pusztul el; például szolgálnak erre a tetanus és a diphtheria. Ilyen anyagokat a megtámadott szervezet — első sorban a csontvelő és a lép — sejtjei termelnek; ezt a folyamatot a belső elválasztás egy fajának lehet tekinteni. Éppen ezen a téren fejlődött ki az Ehrlich-féle oldal- lánc-elmélet (az ((oldallánc» elnevezés a benzolgyűrű kémiájából van átvéve), amely az egész immunitás tanában óriási haladást eredménye­zett. Itt csakis az alapelveit vázolhatjuk. Valamely loxinnak két külön­böző csoportja van : egy haptophor, amellyel — hogy úgy mondjuk megkapaszkodik és a toxophor csoport, amellyel specifikus mérgező hatását fejti ki. Az utóbbinak előfeltétele azonban a sejtekhez való kapcsolódás. A sejteken a toxin oldalláncokra — receptorokra — talál, amelyekbe a haptophor csoport épen beleillik, tehát beléjük kapaszkodhat. így aztán a sejtet ártalom éri. A toxinnal megterhelt oldalláncok a sejtekre nézve fiziológiailag használhatatlanokká válnak, lelökődnek és a sejt újabb oldal­láncok termelésével igyekszik a veszteséget pótolni. Itt azonban a Wei- gert-ié\e tan értelmében liyperregeneratio történik. A sejtekről levált felesleges oldalláncok=receptorok a vérnedvben levő toxinokat magukhoz ragadják, mielőtt azok a sejtekhez jutnának, azaz mint antitoxinok szere­pelnek Ily módon értelmezik ezeket és képződésüket az illető betegség kiál­lása után. Hogy a sejtek egyáltalán oldalláncokkal, receptorokkal rendelkez­nek, az onnan van, mert ezekre rendes viszonyok közt a táplálékfelvétel céljából van szükségük. Az antitoxinokat kémiailag még alig ismerjük ; vagy fehérjékből álla­nak, vagy legalább is szorosan ezekhez tapadnak. A vérből előállíthatók, vagy közvetlenül a beteg állat vérsavójával lehet az oltást végezni. Az antitoxinok specifikusak, azaz csak azon toxinok ellen hatnak, amelyeknek keletkezésüket köszönhetik, pl. tetanusantitoxin csakis tetanustoxin ellen hatékony, más'ellen nem. Más fertőző betegségeknél a megtámadott szervezetek vérében oly anyagok keletkeznek, amelyek a behatoló fertőzést okozóra közvetlenül baktericid (1. fent) hatast fejtenek ki és amelyeket bakteriumellenes immunanyagoknak neveznek. Legfontosabb képviselőik a bakteriolysi- nek. Ilyen fertőző betegségek példáiként a typhus és a kolera sorolhatók fel. Ha kolerabacillusokkal ismételten (nem halálos adagban) oltott tengeri malac hasürébe virulens kolerabacillusokat fecskendezünk be, az utób­biak gyorsan tönkre mennek a hasüreg folyadékában ; elhalnak és végül teljesen feloldódnak (Pfeiffer-íéle tünet). Azok az anyagok, amelyek ezt okozzák, a kísérleti állat testében a kolerabacillusok nem halálos adag­jával való előkezelés közben keletkeztek és épen ezek a bakteriolysinek ; képződési helyüknek a nyirokcsomókat, a lépet és a csontvelőt tartják. A bakteriolysinek. amint látjuk, nem a toxinok, azaz a fertőzést okozók által termelt méreganyagok, hanem maguk a baktériumok ellen haté­konyak ; keletkezésük folytán a szervezetben nem ((méregellenes immu­nitás» fejlődik, mint az antitoxinoknál, hanem «bakteriumellenes immu­nitás». A bakteriolysinek is megmagyarázhatók az Ehijich-féie elmélet alapján, de a viszonyok itt bonyolódottabbak. Két anyag működik itt együtt, a bacillust oldó, a normalis serumban is jelenlevő thermolabilis anyag — az úgynevezett komplement (fent már alexin néven [Buchner] említet­tük) — és egy thermostabilis test, amely az immunszerumra jellemző, az úgynevezett amboceptor. Mindkettőnek közre kell működnie, hogy bak-

Next

/
Thumbnails
Contents