Schmaus, Hans: A kórbonctan alapvonalai 1. Általános kórbonctan (Budapest, 1914)
Kórokok - VI. fejezet. Külső kórokok (a parasitákon kívül) és hatásaik - I. Mechnikai kórokok - II. Thermikus kórokok
296 VI. fejezel. Külső kórokok (a parazitákon kívül) és hálásaik. Mint a fiziológiai hőmérsékingadozások szabályozásánál, úgy a láznál is főtényező az idegrendszer közvetítésével létrejövő vaóomotorikuó folyamatok, az erek tágulása és szűkülése és a vérnyomáónak és lió'le- adáónak evvel járó változáóai. A láznál is a test meíegveszteségét főként az éridegek szabályozzák, amelyek az erek szűkítése által csökkent, azok tágítása által fokozódott melegleadást hoznak létre. Ezek szerint a hőle- adáó és hőtermeléá közti viszony változása és pedig melegpangás értelmében a legfontosabb tényező a lázas hőemelkedés létrejötténél. Az idegrendszer nemcsak mechanikailag, hanem vegyi úton az izmok (és a mirigyek ?) izgatása által is befolyásolja a test hőmérsékét; emiatt izombénulások esetén az izommozgások hiánya miatt fontos melegforrás esik el. Vannak továbbá hőemelkedések, amelyek tisztán vasomotoros, gyorsan elmúló tünemények és nem számíthatók a tulajdonképeni lázhoz : ilyenek a hyperthermiák bizonyos kólikáknál, katheterismusnál stb. Talán ideszárnítandók bizonyos, a központi idegrendszer bán- talmainál létrejövő hőemelkedések is. A láz lefolyására és a lázgörbe alakjaira nézve a következő elnevezések vannak forgalomban. Megkülönböztetnek 1. stadium incrementi-t (bevezető szakot), amely gyakran rázóhideggel kezdődik, 2. stadium íastigii-t vagy akme-t, a láz tetőfokát, amely periodus alatt a hőmérsék ideiglenes remissiói mutatkozhatnak, 3. a stadium decrementit vagy defervescentiaet; az utóbbi jelentkezhet krízis alakjában, azaz a láz hirtelen és teljesen leesik, vagy lysis alakjában, azaz a láz csak lassan fejlődik vissza. A krízis tudvalevőleg előszeretettel bizonyos betegségi napokon lép fel. A lázgörbe alakja szerint megkülönböztethető : 1. Febris continua, ha a különbség a hőmérséklet maximuma és minimuma közt nem nagyobb, mint rendesen, tehát a láz nagyjában ugyanazon a magaslaton marad. 2. Febris remittens (subcontinua) ha a különbség az egyes napi hőmér- séki végletek közt a normalis ingadozások nagyságát túlhaladja. 3. Febris intermittens, ha lázmentes időszakok (periódusok apyrexiával) kapcsolódnak be a lázas periódusok közé ; a láz legmagasabb emelkedéseit paro- xysmusoknak nevezik. Külön láztypusa van a febris recurrensnek ; ennek lefolyásában először febris continua mutatkozik, mely krízissel apyrexiába megy át, aztán ismét lázas periodus következik s i. t. Azon zavarok közül, amelyek lázas állapotokban az egyes szervek részéről mutatkoznak, a következőket soroljuk fel: A vérkeringési rendszerben: A szívverés és evvel együtt az érlökés szaporasága; gyakran azonban a láz hatásaként a szívműködés gyengülése következik be, amely több okból támad: 1. A vér hőmérsékletének emelkedéséből, amely épúgv károsan hat a szív izomzatára, mint annak idegkészülékeire; 2. a szív kimerüléséből annak fokozott megerőltetése miatt a lázas emésztési zavarok okozta csökkent táplálkozása mellett; 3. végül a lázat okozó toxikus anyagok közvetlen hatása folytán. A szívműködés erős hanyatlása és ezzel kapcsolatban a vérnyomás stilye- dése kollapszushoz és halálhoz vezethet. A lélegzőrendszerben : Melegségi dyspnoe; a respiratorikus gázcsere (1. fent) fokozódása. Emésztőszervek: A táplálék felvétel és a felszívódás igen korai csökkenése étvágytalanság és az emésztőszervek váladékainak kevesbedése miatt. Az utóbbiak secernáló hámjában gyakran anatómiai elváltozásokat is találni parenchymás elfájulás (homályos duzzadás, elzsirosodás) képében. Az emésztési zavarok következménye a lázas lefogyás. Húgyszervek: A vizelet minőségének megváltozása a húgyanyag kiválasztásának és általában a nitrogénkiválasztás (sedimentum lateritium) növekedésével, csekély fehérjevizelés, a kanyargós húgycsatornák hámjának parenchymás elfajulása. Külbőr: Részben az erek összehúzódása, részben hyperaemia és a perspiratio fokozódása; az izzadság kiválasztása láz közben csökkent; ennek ellenében a krízis alatt profuz izzadásos rohamok jelentkeznek. Idegrendszer: A vasomotoros jelenségektől (1. fent) eltekintve igen hamar keletkeznek az idegrendszer részéről általános tünetek (fejfájás, depresszió, túlérzékenység, bódulat, delirium). Súlyosabb esetekben koma, sopor, stupor.
