Schmaus, Hans: A kórbonctan alapvonalai 1. Általános kórbonctan (Budapest, 1914)
Kórokok - VI. fejezet. Külső kórokok (a parasitákon kívül) és hatásaik - I. Mechnikai kórokok - II. Thermikus kórokok
II. Thermikus kórokok. 293 Az égés általános hatása az egész testre nem annyira az égés fokától, mint inkább a kiterjedésétől függ. Ez a hatás megnyilvánul a vörös vérsejtek (1. fent) és általában a vér elváltozásaiban (a vér besűrűsödik és a vérgázok kevesbednek), valamint a vérkeringés, az idegrendszer és különösen (reflex útján) a központi idegrendszer eltéréseiben (előbb izgalmi állapot, azután apathia és végül koma), az érverés és a légzés változásaiban, haemoglobinuria és albuminuria jelentkezésében, az anyagcsere és a testhőmérséklet változásaiban. Az égési pörkök később elhatároló gyulladás által a megmaradt bőrtől különválasztatnak, lelökődnek és a hiányt sarjadzási-, majd begszövet fedi be. A hegek folytán erős zsugorodások keletkeznek pl. a nyakon, az Ízületekben stb. Általában azt tartják, hogy halál következik be, ha a test felszínének kb. egy harmadát érte az égés. de az égés csekélyebb kiterjedése mellett is beállhat a halál. A tulajdonképeni halálok égéseknél még nincsen kiderítve. Némely szerzők a bőrerek erős bénu- lásos kitágulását okolták, mely a vérpálya bővülését és ezáltal a vérnyomás sülyedését, végeredményben pedig a szívműködés gyengülését hozná létre, mások a bőridegek erős izgalmát, a bőr tevékenységének megszűnését, végül mindenekfelett a vér és a vérkeringés megváltozását, valamint az égésnél keletkező toxikus anyagokat (ptomainok) tekintik haláloknak. Úgy látszik, legtöbbször a medulla oblongata idegközpontjaira gyakorolt behatás okozza a halált, amely egyébként a különböző esetekben bizonyára különböző tényezők által azoknak súlyossága szerint idéztetik elő. A külső részek boncoldái lelete az égés foka szerint különböző, továbbá aszerint is, hogy azt folyadék vagy szilárd test, vagy közvetlenül lánghatás stb. hozta létre. A belső szervekben friss eseteknél a boncolási lelet egészen negativ ; találhatók bővérűség, különösen az agyban és a tüdőkben, apró vérzések, esetleg különböző szervek általános sejtelfajulásai, valamint végül (de távolról sem oly gyakran, mint azelőtt gondolták) fekélyek a gyomorban és a duodenumban ; — az utóbbiakat talán stasis okozza. Az egész testnek felmelegedése normális hőmérséke fölé csak rövid ideig viselhető el. Eleinte a szervezet, ha a külső levegő túl- meleg, saját melegének emelése ellen fokozott izzadással, az izzadtság elpárologtatásával és gyorsult légzéssel küzd. Végül azonban mégis bekövetkezik saját hőmérsékének emelkedése és annak következményei, elsősorban fejfájás, aggódó érzés stb. Állatok, amelyeket testök hőmérsékletét több fokkal meghaladó temperaturának teszünk ki, órák vagy napok múlva szapora szívműködés és lélegzés mellett végül a belső szervek zsíros elfajulásával együtt kifejlődő komában mennek tönkre. Az idegdúcsejtek elváltozásai is csakhamar bekövetkeznek, de ezek rövid ideig tartó hőemelkedés esetén vissza is fejlődhetnek. Embereknél a testhőmérséknek esetleg halálosan végződő általános emelkedése az ú. n. hőgutánál (insolatio) jön létre. Ez előfordul magas külső hőmérsék mellett, de csak annak hosszabb behatása esetén (ha a 334. ábra. Az állnak a mellhez való heges odarögzülése harmadfokú égés következtében. (Bruns szerint Köster i. m.-böl.)
