Schmaus, Hans: A kórbonctan alapvonalai 1. Általános kórbonctan (Budapest, 1914)
Bevezetés (A sejt általános kórtana)
4 Bevezetés. (A sejtek általános kórtana.) következménye, hogy a sejtállomány mindaddig növekedik és szaporodik, míg az anyagveszteség helyre nem pótoltatik. Látjuk tehát, hogy külső ingerek a működést physiologice közvetlenül mozdítják elő, míg a sejtnek belső formativ és nutritiv képességei indirekte váltatnak ki külső ingerek által. A sejtek különböző életnyilvánulásainak szoros összetartozandó- sága nyilvánul meg itten. A sejtek és azok életnyilvánulásainak kóros elváltozásai két főcsoportra oszthatók. Vannak egyrészt olyan elváltozások, melyek anyagveszteséggel járnak és másrészt olyanok, melyek anyagszaporodást hoznak létre. Az előbbieket regressiv folyamatoknak nevezzük. Ezek vagy külső sejtártalomként ható inger következtében létesülnek, vagy pedig belső, a sejtet károsító momentum, pl. elégtelen táplálkozás hatása alatt. A szövet változhatik quantitative, még pedig úgy, hogy állománya egyszerűen kevesbedik, ezt nevezzük atrophiának; vagy minőségileg is változik, ilyenkor (legeneratióról szólunk, vagy végül a sejtek teljesen elhalnak, ez a nekrosis vagy lokális szövethalál. A regressiv processusokkal ellentétben az új szövet képződésével járó folyamatokat progreááiveknek hívjuk. Különösen akkor tapasztalunk ilyent, mikor kóros körülmények között, nagyobb anyagveszteség után, a sejtek bioplastikus energiájuknál fogva a veszteség pótlására törekednek és esetleg még tovább is szaporodnak: regeneratio és hypertrophia. A túlsók szövettermelés azonban kóros folyamatnak tekintendő, mivel működésileg hátrányos. Nagyrészt tehát a progressiv folyamatok csak a regressiveknek következményei és így csak közvetve vezethetők vissza az utóbbiakat előidéző ártalomra. A gyulladás is, mint rokon folyamat, ide csatlakozik. A progressiv folyamatok egy része, melyek igen erős sejtszaporodással járnak, t. i. a daganatok, még nem tudni mi okból származnak és ez okból külön tárgyaltatnak. Ha e kóros életnyilvánulásokat a fent említett élettaniakkal összehasonlítjuk, úgy Virchow alapelvét beigazoltnak látjuk, hogy ezek lényegileg nem, hanem csak fokozat szerint különböznek egymástól. Amint a szervezet a méhen kívüli életben, úgy a foetus is ki van téve a legkülönbözőbb betegségokozó ártalmaknak. Vannak valódi foetalis betegáégek, melyek a későbbi élet betegségeihez hasonlítanak ; ezek azonban, mivel a fejlődésben levő szervezetet érik, jelentékeny alak- változásokat okozhatnak. A foetalis életben kiváltkép a cóii'afejlődéó xaoaiai játszanak szerepet, amelyek részint mechanikai úton keletkeznek, részint örökölt belső kórhajlam folytán vagy spontán, kimutatható ok nélkül jönnek létre és az elemek formativ tevékenységét oly módon befolyásolják, hogy a test egy része hiányosan képződik vagy teljesen hiányzik, tehát fejlődési gátlás van jelen. Ily módon keletkezik a legtöbb tulajdonképeni torzképződmény, a torzszülöttek, melyek szintén a «kórtan» körébe tartoznak. Az előbbiekben mindig a sejtekről volt szó, mint olyanokról, amelyekben az elváltozások létrejönnek; voltaképen azonban sejtekből összetett szövetekkel van dolgunk, mert hiszen a legtöbb betegség majdnem mindig a sejtek egész tömegé
