Schmaus, Hans: A kórbonctan alapvonalai 1. Általános kórbonctan (Budapest, 1914)
Bevezetés (A sejt általános kórtana)
Bevezetés. (A sejtek általános kórtana.) Betegség alatt oly folyamatot értünk, melynél a szervezet egy vagy több életnyilvánulása a normalis typustól — annak élettani határain túl- menőleg — egy vagy más tekintetben eltér úgy, hogy működési zavar áll be (az egész testben, szervrendszerekben, egyes szervekben, vagy szervrészletekben.) Ez a folyamat vagy a kiindulási pontjára tér vissza (gyógyulás), vagy legalább az eredetit megközelítő állapothoz vezet (tökéletlen gyógyulás), vagy pedig miután bizonyos fokot elért, megállapodik (chro- nikus betegség), avagy végre a szervezet oly nagyfokú működészavarát hozza létre, hogy beáll a halál. Röviden tehát oly folyamatról van szó, melynél a «vitalis egyensúly zavara» áll fenn. Ha a betegség ugyan már lefolyt, de anatómiai elváltozások maradtak vissza, úgy ez az állapot «károsodást« jelent a szervezetre nézve (Schwalbe). A betegség fogalma tehát mindig «folyamatot», a károsodás fogalma pedig «Állapotot» jelent. Eles határ a «betegség» és a «károsodás» között nem minden egyes esetben vonható. A betegségek tana a patliologia (kórtan). Helyesebb azonban a betegségek tanát noáologia névvel jelölni. Ehhez kapcsolódik a szervezet fejlődési rendellenességeiről, a torzképződményekről szóló tan, a teratologia. A nosologiát és terato- logiát aztán pathologia gyűjtőneve alatt foglaljuk össze. Minthogy a betegségek működészavarok alakjában jelentkeznek, azért a szervek normális működésének ismerete képezi alapját a pathologiának. A normális szervek működése anatómiai szerkezetüktől függ. Ha az előbbi megváltozik, tehát betegség van jelen, úgy ez az illető szerv vagy szervek anatómiai szerkezetének megváltozására vezethető vissza. A működészavarok a kórélettan körébe tartoznak ; a szervváltozások pedig a kórbonctan tárgyát képezik. Ez tehát az emberi testnek illetve szerveinek kóros viszonyok közti szerkezetét ismerteti. Mindebből kitűnik, hogy mint a normális anatómia és physiologia, úgy a kórbonctan és kórélettan, illetőleg kórtan is szorosan összetartoznak. Valamint a makrosz- kópiai és mikroszkópiái anatómia a szervek működésének megértéséhez feltétlenül szükséges, ép úgy előfeltétele a betegségek megértésének a kórbonctan és kórszövettan alapos ismerete. A kórkép helyes értelmezése 1 Schmaus: Kórbonctan.
