Schédy Sándor id.: A magyarországi gyógyszerész-egylet huszonötévi története Budapest, 1897)

Első rész - I. Az egylet megalakulása és szervezete

41

a járások szervezése több megfontolást kíván, másrészt alig hihető, hogy az őszi idő és a még mindig pusztító erős kolera-járványra való tekintettel kartársaink határozatképes számmal gyülekeztek volna össze. A közgyűlést tehát 1874. évi május havára halasztották. Október hó 7-én gyászlobogót tűzött ki az egylet; legelső elnöke, Ráth Péter & magyar gyógyszerészi kar egyik legkiválóbbja, jobb létre szenderült. Koporsóját az igaz részvét és a baráti szeretet koszorúi borították, mely szerény jelvényekben kifejezést nyert az iránta a szakma minden körében érzett elismerés, hála, szeretet és barátság. Az úttörők leglelkesebbje volt ő, önzetlen, nemes, munkás jellem, a minők díszei koruknak, szakmájoknak és hazájuknak.

Mint minden új intézménynek, országos egyletünknek is a megalakulása utáni években sokat kellet a kezdet nehézségeivel küzdeni. Azok a lelkes ügytársak, a kik a magyar gyógyszerészet érdekeit mindenkor a legnagyobb önzetlenséggel iparkodtak előmozdítani és az egyletet mint hosszú időkön keresztül kifejtett munkásságuk eredményét üdvözölték, siettek is annak kötelékébe lépni, a nagytöbbség azonban daczára minden buzdításnak, felhívásnak, közömbösen, talán mosolyogva nézte, mint tesznek, működnek helyette és érdekében mások, sőt voltak olyanok is, akik elhagyva passiv álláspontjukat, az egylet nyílt ellenfeleinek mutatkoztak. Jgv azt a jó