Schédy Sándor id.: A magyarországi gyógyszerész-egylet huszonötévi története Budapest, 1897)

Első rész - I. Az egylet megalakulása és szervezete

lassan kiölte szívükből a lelkesedés lángját és az a jó ügy, melynek keresztülviteléhez annyi szép reménnyel fogtak ügyfeleink, utóvégre is a megfenek- lés stádiumába jutott.

Több mint egy évtized telt el ismét, a míg végre pesti és budai kartársaink hosszas utánjárása és szakadatlan kérelmezésére a helytartótanács megengedte a pest-budai gremium megalakítását. Nagy jelentőségű vívmány volt ez már akkoriban hazai gyógyszerészetünk fejlődésében, mert habár vidéki és különösen az ország távolabb eső megyéiben élő ügytársak nem tartoztak is a testület kötelékébe, de legalább volt egy központjuk, a melyhez bizalommal fordulhattak, a honnét ügyes-bajos dolgaikban tanácsot, védelmet és támogatást várhattak.

Rátli Péter (Buda) ráczvárosi gyógyszerészt, a sokkal később megalakult országos egyesületnek első elnökét illeti meg nagyrészben az az érdem, hogy a pest-budai gremium eszméje huzavona után végre mégis testet öltött. Ő dolgozta ki a testület alapszabályait nehány ügybuzgó szaktársa segélyével még 1846-ban, a mely szabályok azután 1847-ben V. Ferdinánd király által megerősítve kerültek vissza a helytartótanácstól.

Megalakulása után a testület azonnal átvette a gondos anya szerepét, czélul tűzvén maga elé, hogy nemcsak tagjainak, hanem általában a magyar gyógyszerészeknek ügyeit és érdekeit minden esetben