Schédy Sándor id.: A magyarországi gyógyszerészet rövid története (Budapest, 1897)

sunkra szolgálhat azonban, hogy a többi tudományokkal nem voltunk külömben. Magyarország egészen a legutóbbi időkig védbástyája volt Európának a Kelet inváziójával szemben, és ennek a fontos missiojának feláldozta jóllétét és kultúráját.

A XIX. századtól, különösen annak utolsó évtizedeitől kezdve hazánk a rohamos fejlődésnek és előrehaladásnak képét nyújtja és a kulturális emelkedésnek keretében is eljutott arra a magaslatra, hogy ma már bátran felveheti a versenyt bármelyik európai állam gyógyszerészetével.

A középkori orvoslás és a gyógyszerészet kezdetleges állapotában, eltekintve az egyetemek által kiadott szakmunkáktól, magánegyének által irt művekkel még a külföldön sem igen találkozunk. Mint a többi tudományok, ezek is inkább csak a mesterről szállottak át a tanítványra. Ismereteit, tanulmányait féltékenyen őrizte mindenki és tartózkodott azokat nyilvánosságra hozva köztulajdonná tenni.

A magyar gyógyszerészi szakirodalom első nyomait (nem számítva a latin nyelven irt munkálatokat) a XVII. században találjuk, a XVIII. századból pedig már több oly művet birunk, a melyek a gyógyszerészeire vonatkoznak, habár meg kell jegyeznünk, hogy ezek szerzői nagyobbára az orvosok sorából kerültek ki. Sem a művekkel, sem azok Íróival nem. óhajtunk itt részletesen foglalkozni, ennek a kérdésnek bővebb tárgyalása a gyógysze45