Schédy Sándor id.: A magyarországi gyógyszerészet rövid története (Budapest, 1897)

30

chemiát és a pharmacognostíca elemeit. A jelölt négy vizsgálatot tett, egyet a növénytanból, egyet a gyógyszertanból és egyet a vegytanból, főként elméletileg és egy praktikus vizsgálatot az orvoskari dékán, mint elnök, a vegytan, botanika tanárai és a gyógyszerészi kar két kiküldöttje előtt. A vizsgálati díjakra nézve nem egyeznek adataink. Schwartz értekezése szerint ez az összeg a mellékkiadásokkal együtt 79 forint 88 krajczárra, Rupp tanár szerint pedig 84 forint 48 krajczárra rúgott. 1771-től 1800-ig, tehát 29 éven keresztül oklevelet nyert a nagyszombati, illetőleg a budapesti egyetemeken 290 gyógyszerész, a mi végtére az akkori időkhöz viszonyítva, kedvező számarány, de az évi kimutatások azt bizonyítják,, hogy a hallgatóság zömét a későbbi évek szolgáltatták, a mit különben Denikó adatai is bizonyítanak, mert szerinte az évtizedben 1770-től—1780-ig mindössze 46 gyógyszerész szerzett hazánkban diplomát. Az egyetemi oktatás behozatala az első időkben többeket visszariasztott a pályától. A tanidőt a XVIII. század elejével egy évre emelték, később pedig az 1848 utáni időben két évre állapították meg. Kötelezővé az egyetemi tanfolyam elvégzése, az 1770. évi helytartótanácsi rendelet értelmében vált. Ebben mondották ki, hogy a gyógyszerészek részére a városi vagy pedig a megyei orvos által kiállított vizsgálati bizonyítvány nem elégséges a gyakorlat folytatásához, a növendékeknek egyetemi tanfolyamot kell