Schédy Sándor id.: A magyarországi gyógyszerészet rövid története (Budapest, 1897)

26

austriaca provinciálishoz való alkalmazkodásra királyi rendelet kötelezte hazai gyógyszerészeinket, igen sokan mégis, még az 1785. évben is, a régi Torkosféle árszabványt tekintették irányadónak, a miért is 1786-ban ismét elrendelték, hogy a bécsi árszabványhoz, valamint a bécsi súly- és ürmértékekhez a magyar gyógyszerészek szigorúan alkalmazkodjanak.

1794-ben harmadik kiadást ért a bécsi pharma- copoea, ezt 1795-ben felemelt árszabány követte, melyet azonban hazánkban nem emeltek érvényre. Kartársaink panaszt is emeltek ez ellen, mire a felső kormányszék 1799-ben a pesti egyetem orvosi fakultásától kért véleményt, és ennek alapján a felemelt árszabványt az ahhoz 1799-ben fűzött némi pótlásokkal nálunk is életbe léptette 1801. november 13-án.

1804-ben az uj bécsi árszabvány „Taxa medicamentorum pro Regni Hungáriáé et adnexis partibus edita“ 1808—9, 10, 11. évekre ugyanily czimű árszabvány, az 1813. évi uj „Pharmacopoea austriacau és az 1812—-13—15—16. évi árszabvány, 1818—20. évben kiadott uj osztrák gyógyszerkönyv, az 1822-i árszabványnyal egyetemben Magyarországon is kötelező erővel bírtak. 1829-ben leirat érkezett a pesti egyetemhez, hogy orvosi kara a pest-budai gyógyszerészek közreműködésével árszabványt készítsen, így jött létre a „ Taxa medicamentorum pro Regni Hungáriáé districtim elaborata“, mely azzal a megjegyzéssel hagyatott jóvá, hogy a szükséges válto