Schédy Sándor id.: A magyarországi gyógyszerészet rövid története (Budapest, 1897)

24

Tanainak befolyása alatt mindinkább kezdik használatukat veszíteni a complikált gyógyszerek, melyeket Paracelsus lehetőleg egyszerűsített és a növénytan fejlődésével mindinkább köztörekvéssé válik, hogy a gyógyszerészeinek tudományos alapot adjanak. Az 1564. évből származó marburgi gyógyszerkönyv szerint az állatvilágból a zsírt, velőt, csontokat, hajakat és szőröket, a növényvilágból a leveleket, virágokat, gyökereket, gyümölcsöt, fát, kérget, a növénynedvet, az ásványországból pedig fémeket, drágaköveket, kőzeteket, földeket, a vízből a korait, sót, gyöngyöket használták gyógyszerekül. Összetett gyógyszerek voltak a tinkturák, syrupok, lictuariumok, kenőcsök, a vakhit és a babonaság gyógyszerei között pedig megemlítjük itt a múmia tincturát, a melyhez ép egészséges testű 24 éves férfi hullája szükségeltetett. Hasonló hatást tulajdonítottak más babonaszereknek is, valamennyi gyógyszer között azonban a legnagyobb szerepet játszották a syrupok, olajok, pilulák. Minél inkább gyökeret vert a Paracelsus tudománya, annál inkább küszöbölődtek ki a használatból a régi arkánumek, köztük igen sok. undorító anyag, mint az urina virginum et neonatorum, a békapeték, az állati excrementumok, köztük a stincus crocodili. A gyógyítással foglalkozók gyógyszerkönyvvekbe, pharmakopoeákba kezdték összefoglalni a használatos szereket, nálunk az első ily munkát Ruland János Dávid pozsonyi orvos illa és Lőcsén nyomatta