Schédy Sándor id.: A magyarországi gyógyszerészet rövid története (Budapest, 1897)

21

középkor egyik nálunk is meghonosodott kinövésének, az alchimiának.

Az aranycsinálás mesterségének titkát már a rómaiak közül is többen keresték. Tőlük származott át az arabokra, majd pedig elterjedt az egész continensen és pedig Európa legkitűnőbb tudósai töltötték el életük java részét a rezet arannyá és ezüstté változtató vörös és fehér oroszlán, valamint a minden bajt gyógyító bölcsesség kövének feltalálásában. Sajátságos, hogy a babonás vakhit épen a legvagyonosabb, leg- dúsabb embereket kerítette hatalmába. Koronás királyok, gazdag főurak, főpapok, a szerzetek fejei lettek alchimistákká és experimentálták a füstbe kincseiket és jószágaikat. Hazánkban is több száz éven át uralkodott a kába babona. A fejedelmek közül Zsig- mond és Rudolf császárok hódoltak annak teljes szenvedéllyel és a főpapokon, főurakon kívül több oly gyógyszerész nevét őrizte meg a történelem, a kik alchimiával foglalkoztak.

Hazai gyógyszerészetünk tulajdonképeni rendezése a helytartótanács intézménye, életbeléptetésének idejére, tehát 1723—24 évekre esik. A felsorolt és az Ausztriára vonatkozó rendeletek egy része, habár szokásjogilag nálunk is meghonosodott, az egész országra annál kevésbé lehetett érvényben, mert mint tudjuk, hazánk a török világ alatt három részre osztva, a törökök, Erdély, s az osztrák császárok és magyar királyok uralma alatt állott. A gyógyszerészek ugv-