Schaefer Oszkár dr.: Szülészet 2. A szülészeti diagnosztikának és therapiának boncztani atlasza (Budapest, 1897)
Előszó
4 rülte szerző a szerteágazó nézetek csoportosítását, inkább arra törekedett, hogy tudományunknak legújabb álláspontjához hiven csakis szilárd tantételeket állítson föl; ahol csak tehette, saját észlelései alapján iparkodott az egyik vagy másik fölfogás mellé állani. A tünettan- és a gyógykezelés menetének megvilágítására rövid, gyakran táblázatos vagy összehasonlító a szöveg s ugyané czélra megfelelő számos ábrát alkalmaztunk. E helyütt is kötelességemnek tartom, hogy kifejezzem legtiszteletteljesebb köszönetemet nagyra- becsült tanítómnak és korábbi főnökömnek Winckel titkos tanácsos urnák, lekötelező szivességeért, hogy tanácsaival támogatott, ábráimat átnézte és hogy másfelől a müncheni egyetemi női klinika anyagát teljesen rendelkezésemre bocsátotta. A pete fejlődését és kórtanát ezen kötetben csak röviden körvonalozva tárgyaltam, amennyiben a terhesség és szülésre nézve klinikai érdekkel bírnak; ezen fejezetek részletes tárgyalását egy következő kötetben fogom összefoglalni mint embryologiát és a csecsemőkornak teratologiáját és pathologiáját. A szülésnek másodlagos pathologicus következményeit, vagyis a gyermekáigyi megbetegedéseket, melyek nem közvetetlenül a szülésnek eredményei, a gynaekologicus atlaszomnak egyik fejezetében irom le. Az irodalomból és a szerzők közül csak azokat emelem ki, akik az illető kérdés megvilágításánál valóban jelentékeny szerepet játszottak, vagy akik értékes statistikai adatokat közölnek, esetleg az irodalmat összegyűjtötték. Végezetül összeállítottam a szülészetben legszük
