Schaeffer Oszkár: A szülés tanának és a műtevő szülészetnek alapvonalai atlaszszal (Budapest, 1897)

A) A szülés a gyakorlati szülészet szempontjából

10

ß) az áll távolodott a mellkastól; a nyak- szirt születik meg először (92. ábra); b) lábfekvések (17. §.).

3. Haránt- és ferde-fekvések (rendesen a váll igazodik be) (48. és 75. és köv. ábra) (19. §.).

I. csoport: A rendes szülésre (eutokia) kedvező magzatfekvések (állások, tartások és beilleszkedések.)

I. FEJEZET.

A koponya-fekvések.

Ezek egyenes fekvések, azaz a magzat hossz- tengelye párhuzamos a szülöcsatorna hossztengelyével (— az egyenes fekvések definitiója) és „egyenesen“ vagyis merőlegesen áll a medencze bemenete fölött.

A koponyafekvés leggyakoribb minden magzatfekvés között: a koponya hátalsó (occipitalis) fele „beigazodik“ a kis medenczébe, s igy belső vizsgálatnál ezt találjuk „elülfekvőnek“. Ezen fekvések (situs) azért a legkedvezőbbek, mert az egyenletesen gömbölyded fej (a feszülő magzatburokkal) a legkíméletesebben tágitja a lágy szülőutakat, és mert ha ezen, legterjedelmesebb magzatrész halad először keresztül, a törzs könnyen követi. A koponyafekvéses beigazodás a legalkalmasabb,mert a fej a legkisebb körfogatával halad keresztül (peripheria suboccipito- bregmatica = 32 cm.) és a fej ezen tartásban tud