Schaeffer Oszkár: A szülés tanának és a műtevő szülészetnek alapvonalai atlaszszal (Budapest, 1897)
A) A szülés a gyakorlati szülészet szempontjából
45 lödnek ki a szeméremiv alól (33. ábra). Igen jellemző a fej idomulása. (5. §.-ban I. táb.) Prognosist és tlierapiát 1. a 15. §. 15. §. Arczfekv«s, áll hátra. (40—42. ábra s a szöv. 8. ábra). Az elülfekvö fejnek oldalra való kitérése mely a kedvezőtlen homloktartásra vezet, spontán szüléssel végződhetik, hogyha a fej ebben az irányban tovább is kitér, mert azáltal az áll mélyebbre és előre nyomulván, kedvező arcztartás fejlődhetik ki. Kedvezőtlen lesz ellenben ez a további kitérés, hogyha az áll hátra forog, és még inkább, ha vele együtt a mellkasnak egy része is beékelődik a esipő-kereszt- vájulatba. A medencze szűk részében: az arcz magassági átmérője ferdében, áll hátul. Oltok: a 13—15. §§. deflexios tartásainak okai azonosak: t. i. nagy, kevéssé mozgatható, nem alkalmazkodó magzat (kemény koponya s kevés magzatvi^), másrészről többé- kevésbé megszükült medencze s a ma'gzat hossztengelyének többé-kevésbé ferde iránya. (Lógóhasi a nőnek hibás helyzete hibás műtéti beavatkozások, pl. rossz irányban való húzás a fogóval stb.) Belső vizsgálat I. arcztartásnál és hát baloldalt előrefelé, szivhangok u.yo. az áll jobbra hátra forgott, a medencze szűk részében (12. ábra a szöv. és a 40. ábra): balra-előre a homlok; az áll mélyen. Ha az állcsúcs beszorult a csipő keresztvájulatba, a szülés csak úgy haladhat előre, ha a magzat elhal s ily módon alkalmazkodásra képesebb lesz. A fejtetőt az elülső medenczefal lelapitja (1. 42. ábra) s végül a fej magassági átmérője az egyenes átmérőbe
